2018. október 23., kedd

Egy új születésnap a családban

........ neeeem!!!! nem lesz négyeskénk!!! egyelőre :)

Hihetetlen mégis igaz. Elaludt. Lehúzódtam. Majdnem sikerült. De hátul még elkapott. Felborultunk. háromszor fordultunk át a tetőn. Körülményekhez képest jól vagyunk. Ne sajnáljatok!!!!!! Nem kell!! Azt kérem tőletek, hogy velünk örüljetek. Mert mi örülünk és boldogok vagyunk, hogy itt lehetünk.

"
iskolába menet a szembe jövő autó sofőrje elaludt, négy sávot jött át egy szempillantás alatt, azonnal lehúztam az autót az útról de sajnos a hátulját még elkapta, kitört a hátsó kerekünk és felborultunk, háromszor pördültünk át a tetőn, de a frontális ütközést elkerültük és ez volt a mi nagy szerencsénk."

Magyar újságcikk ......
Osztrák újságcikk















2018. szeptember 27., csütörtök

ITT VAN AZ ŐSZ..............

............itt van újra, S szép, mint mindig, énnekem, Tudja isten, hogy mi okból. Szeretem? de szeretem. A kedvencem hisz tudjátok, a legszebb!!!! a legszebb színek!!! Nekem az ősz mindig olyan elgondolkodós, rendrakós. Hogy miért? Talán a színek, a rövidebb napok, az elmélkedésre szánható idő hosszabb, mélyebb, melankolikusabb hangulata, a falevelek, az esők....... szeretem az esőt is, amikor gesztenyét sütve a nappaliban összebújva a család filmet néz, ma például egy kis kalandozás a múltban .... "Legyetek jók ha tudtok." Később pedig ha megérkezik a vénasszonyok nyara teszünk még egy látógatást a Familyparkba amit tényleg meleg szívvel ajánlok mindenkinek, ha jó idő lesz akkor a velemi gesztenye napokra is kilátogatunk.


2018. szeptember 24., hétfő

11 dolog ami nehézzé tette hármaska tegnapi napját!!!

1. Fel kellett kelnie fél 9-kor, röpke 12 óra alvás után.....
2. Nem ehetett csokit reggelire.....
3. Felöltözött -  pontosabban,  én bármelyik bűvészt megszégyenítő módon rávarázsoltam a ruhadarabokat.
4. Ebédnél a legos pohárból kellett innia, holott ő a familyparkos pohárból akart.
5. Az a galád anyja nem engedte, hogy evés közben tabletezzen az étkezőasztalnál.
6. Ebédre kénytelen volt zöldséglevest enni, ami tele volt apró zöld ízékkel, (petrezselyem) így egyértelműen ehetetlenné vált.
7. Nem játszhatott az ollóval.....
8. Cipőt kellett húznia, pedig csak az utcára mentünk ki.....
9. Be kellett kötnie magát az autóban
10. Nem kotyvaszthatta össze a samponokat a fürdőben.

ÉS A LEGROSSZABB:
11. Este le kellett feküdni aludni...

2018. szeptember 22., szombat

Tipikus hétköznapok

igen........... végre....... Visszarázódtunk. Így három hónap után elmondhatom, hogy a tipikus hétköznapok perceit koptatjuk. Olyan mintha el sem mentünk volna :))) Elkezdtük az iskolát. Két kicsi egy osztályban, első és második ..... oly kevés a gyerek, hogy a két osztály egyesült. Holly pedig a régi osztálytársak egy részével az új iskolában nagyon boldog. Reggelente sietnünk kell, hogy beszélgetni tudjanak kezdés előtt. 
Mivel a faluba ahol előtte laktunk nem találtunk bérelhető házat csak egy nyúlfaroknyival arrébb, így reggel picivel korábban kelünk. De megéri, hogy a régi jólismert arcok közt lehetnek annak ellenére, hogy egy kisebb tortúra volt elintézni, hogy ne a lakóhely szerintibe keljen járniuk. Szóval suliba meg dolgozni járunk, telket keresünk, házat tervezünk, tervezgetünk .......... mindenki jól van miközben én egy hete próbálom legyőzni a gyomor és bélgyulladásom, pffff ........ hát senkinek nem kívánom, hétfő óta nem tudok enni, mert két falat és úgy érzem szétszakadok ...... de meglesz az a jobbulás csak még egy két nap :)

Amúgy jövök, jövögetek és igyekszem sűrűbben írni mert rengeteg mesélni valóm van az új régi életünkről :)

2018. augusztus 3., péntek

............. ÉDESKESERŰ


 Egy pár sorban azért azt is megemlítem amit nagyon-nagyon sajnáltam otthagyni, nincs sorrend csak összevisszaság. Ami úgy igazán jót tesz a léleknek az állandó napsütés, az örökzöld növényzet ..... imádom a pálmafákat, egy olyan feelinget adnak amit más fa nem tud. Van ami csak sima, van amin kókusz van, van amin banán és még sorolhatnám :) Azért ősszel a meleg színek és hulló falevele hiányoztak, az ősz a kedvenc évszakom, furcsa volt a hiánya :)


Ebben a pár hónapban igencsak a szívemhez nőtt a készpénzfelvevő autós automata 💚



Az imént említett banánfa. Egy termés kb 60-70 kg banán és hihetetlen finom. 

Ha ennétek egy ilyen banánt azt kérdeznétek, hogy akkor mi volt az amit eddig ettünk? 

Kár lenne kihagyni az üzemanyagárakat. Ti is imádnátok :)
1 gallon ami kb 3,9 liternek felel meg 2,69 dollár, ezt ha elosztom négyfelé akkor 67 cent literje, majd beszorzom egy 270-es árfolyammal akkor 180 forint/literes árat kapok, ez azért barátságos :)

Következőnek, de csak röviden a közlekedést említeném, Ilyen nyugodtságot még életemben nem láttam. Ha az ötsávos út kellős közepén megállsz és piknikezel akkor lassítanak és jóétvágyat kívánnak.







Ezek a zárt kertvárosok vagy communityk ahogy ők hívják, hát fantasztikusak, pont mint a filmekben. Nyugodtság van és végtelen tisztaság. Ami kicsit beárnyékolja az a kígyók jelenléte, de ezis csak nekünk volt újdonság.



Utoljára hagytam a két legnagyobb szívfájdalmam, az egyik az óceán :((( amit kapsz az óceántól azt semmi sem pótolhatja ...... az, hogy néha elmész nyaralni és látod az egy dolog, de egy kőhajításnyira lakni tőle az felbecsülhetetlen.














 Az viszont, hogy vissza kellett hoznom őket ebbe az iskolarendszerbe, hát az nagyon keserű. Ha vége a szezonnak és itthon leszek igyekszem a legjobb megoldást megtalálni. Nagyon szeretném az otthon oktatást, de mondjuk még egy Waldorf iskola is megfelelne csak NEEEE kelljen ebbe a stresszbobába járniuk, ahol belefásult, péntekig be kell fejezni ezt a tananyagot kit érdekel ki tudvelünk haladni tanítok vannak.  

Szóval mondhatjuk ez olyan édeskeserű érzés, DE végre egy csomó betegségem elmúlt mióta itthon vagyunk és úgy örülök a barátaimnak.❤️❤️❤️ ÖRÜLŐK, hogy ITTHON VAGYUNK.

2018. július 30., hétfő

Ahol a fű is zöldebb ..........

......... elnézést attól aki várta. Soká jöttem. Levegőt venni sincsen időm, szerdán jöttünk vissza és máshéten hétfőn már kezdtem is dolgozni, még mindig két szobát bérelünk, szünet nélkül albérletet keresünk de nem találunk és így a közérzetünk cseppet le van húzva, keresünk telket, hogy mihamarabb építkezhessünk, reméltem szeptember végén hozzá kezdhetünk de már most látom, hogy ez nem lesz egy gyalog galopp. De az élet ugyebár csupa móka és kacagás :))))

Annyira sokminden közrejátszott abban, hogy visszajöttünk azt sem tudom hol kezdjem. Talán kezdem azzal, hogy honvágy, soha nem volt még, hát most igen. Sokan kérdezik de minden válasz felesleges, elfecsérelt idő, elfecsérelt szó, látom az emberek 90%-án, hogy hiába mesélem, magyarázom ..... egyszerűen nem értik. Aki nem csinálta ezt végig akinek nem olyan a gondolat menete mint nekem az nem fogja megérteni. Amerika más, mindenben más .......... a földön vagy mégis olyan mintha egy másik bolygon lennél, az élelmiszerek összehasonlíthatatlanok, a pékárú még csak köszönő viszonyban sincs az ittenivel, a felvágottak ízetlenek, nincs mák, nincs hűtős csoki, nincs egy használható ételízesítő, nincs májkrém, és még sorolhatnám ..... tudom tudom megszokás kérdése, de én NEM akarom megszokni. Az emberek? Utálom a mű kedveségüket, hogy a kasszás azt mondja - Hi, how are you, és közben pedig nagy ívben leszarja sőt nem is vár választ. Hazudnak. Egyszerűen nem tudom hogyan tudnak így élni, de amit kérdeznek se hidd el nekik. A háztulajdonos aki hónapokon keresztül nem volt képes megcsináltatni a konyhaszekrényt pedig mikor beköltöztünk arról volt szó 5 héten belül jönnek, a szerelő aki azt ígérte délutánra hozza az új csapot aztán neked kell rátelefonálni két nap múlva, hogy basszki mi a lósz@r van, hol a csap? Ha valamit meg lehet csinálni így ----------- akkor ők megcsináljak így ⇢↴↷↻↫↢⇲⇱⇶ és nem érti te miért akarod úgy, miért akarod az egyszerűt a könnyebbet amit tíz perc alatt lerendezel. Iszonyatosan beképzeltek és azt hiszik ők a világ közepe, minden más nép pedig hódoljon be nekik. A beteg biztositás nem is említem, tudtam, hogy drága, hogy nem egyszerű eset de, hogy ennyire durva álmomban sem gondoltam.  Nyaralni fantasztikus, mindenkinek ajánlom, igaz én most legalább 4-5 évig nem vagyok kíváncsi rá, egyelőre még nem tudom pozitívan értékelni, túl mélyen csalódtam. Minden álmom ez volt, nekem ezt meg kellett élnem, így tudom, hogy mi az amire többé nem vágyom, nem bánom egy pillanatig sem egyetlen percét sem, úgy vallom mindennek megvan az oka!!!! mi pedig rengeteget tanultunk ebből. Senkit nem akarok lebeszélni róla, ha oda vágyik mert ezt mindenki másként éli meg, nagyon sokan vágynak vissza, el sem hinnétek, hogy mennyien, nekem hiányoztak a barátok is, ott kint is lehet barátságokat kötni de nincs választásod, hogy értsétek, pl olyan emberekkel kell barátkoznod akikkel amúgy itt szóba sem álnál, de ott muszáj, muszáj valaki akibe kapaszkodhatsz aki ha csak pár szóval is de tartja benned a lelket. Nem akarok ilyen embereket magam köré!!!! hálisten nem kényszerbő kellett ott lennünk, van aki ezért vagy azért oda van kötve, de sír minden egyes alkalommal ha hazagondol .......... én nem akarok így élni .......... mondta nekem is barátnőm, hogy Ő sem szeret ott lenni ahol van de, hogy ezt elfogadja az ember, hát nem!!! nem fogadom el mert ha nem boldog a lelkem akkor baszhatom az egészet. hálisten egy olyan férfit adott mellém az élet aki nem akar kényszeríteni semmire és a világért sem kötött volna oda, de a legfőbb, hogy úgy gondolkodik mint én , amiért örökké hálás leszek a sorsnak ......... leírhatatlanul boldog vagyok, megtaláltam azt akit szeret a lelkem 🧡 Hannicsek drágám kicsit szomorkás volt de amikor rájött, hogy újra lát havat kicsit jobb lett, Árminnak teljesen mindegy hol vagyunk a lényeg, hogy én ott legyek, rettentően anyás lett, nem is értem de tényleg nem, nem szokott ez már ilyenkor rég elmúlni?!? ...............  Holly pedig végtelenül boldog, barátnőről barátnőre jár mióta hazajöttünk, ma is a "pasijánál" alszik, immár harmadszor, végtelenül kedves osztrák család, a kisfiú és tesója pici koruk óta tanul magyarul és imádják Hollyt, érdekes módon Holly azt mondja egymással nem beszélnek magyarul mert nem tudnak :O  minden alkalommal elmondják, hogy milyen jólnevelt, én pedig irgalmatlanul büszke vagyok rá 🧡 A kisfiú illetve nagyfiú de hát nevezzük inkább nevén, szóval Laurin édesapja zenél és ha fellép, szokták vinni magukkal Hollyt ......... szóval szerelem a négyzeten, természetesen a vendégszobába alszik, anya nem volt még csók csak a kezemet fogta meg :)))) ezt mondta a nagylány és én hiszek és bízok benne, hogy okos.



Ha kihagytam volna valamit illetve biztosan van olyan amire kíváncsiak vagytok és nem kaptatok rá választ, írjátok meg szívesen válaszolok rá. A legeslegfontosabb számunkra, hogy itthon vagyunk, megérkeztünk oda ahol a szívünk is otthon van.

2018. június 18., hétfő

Gyerekek itthon vagyok!!!!

.................................... megérkeztem. Hamarosan jövök egy bejegyzéssel, estére tervezem :)







2018. április 29., vasárnap

Holly

Ez a blog azután indult, hogy Holly megszületett, kb 10 éves lehet ........ Az utóbbi időben csak küszködés, hogy fennmaradjon mert nem akarom veszni hagyni, sok dolgot elfelejt az ember és mikor néha jövök olvasgatni megannyi emlék özönlik ami már rég az idő martalékává vált ........ és olykor egy-egy bejegyzés elolvasása igazi érzelmi cunami áradatot hoz magával. Imádom.

Most is egy kis apróságot jöttem feljegyezni habár kétlen, hogy ezt valaha is elfelejteném. Aki Facebookon is ismer annak nem újdonság de én ezerszer el tudnám mondani, hogy mennyire büszke vagyok Hollyra, aki a hónap tanulója lett. Természetesen a két picikémre is akik mint a szivacs úgy szívják magukba az angolt. 



2018. április 1., vasárnap

továbbítva ..................

............... hát ez nem jött össze.

A bevándorlási hivatal nem tudott döntést hozni az ügyben ezért tovább adott minket a bevándorlási bírónak. Na bumm 👀 ...... pedig számítottam rá, hogy végre megkapjuk, hogy igen vagy nem. Már az sem érdekel, hogy melyik csak legyen már vége, ez a bizonytalanság rémséges. Ehelyett, most várunk, ismét mellékvágányon vagyunk. Azt mondják 2-3 hónap , prioritástól függően. De igazából már ez sem lényeges, így legalább az iskolát a gyerekek nyugodtan befejezhetik, és addig talán lesz válaszunk is. ..........hogy őszinte legyek én mindkét helyen boldog tudok lenni már ⇆, amit hat hónappal ezelőtt el sem tudtam képzelni, nagyon megszerettem itt, sokminden van ami még hiányzik, természetesen a barátok a legjobban, de most, hogy húsvét van , a kötözött sonka például, a húsvét hétfő ami itt nem ünnep :(  hiányzik a mák, a májkrém, a kinder tejszelet........ sorolhatnám napestig. Persze ezek nélkül mind-mind meg lehet lenni. Viszont százszor-ezerszer több esélyük van itt a gyerekeknek egy jobb jövőre a mostani állapotok szerint.......... mert ugye nem tudhatjuk mi lesz itt vagy mi lesz Europában kb 10 év múlva.

2018. március 21., szerda

A nagy nap

Holnap megyünk Miamiba a válaszért.

.......... hogy izgulok-e? Nem tudom megmondani. Nagyon szeretnék itt maradni. Szomorú leszek ha vissza kell menni és így ahogy közeledik a holnap egyre biztosabb vagyok benne, hogy fellebbezni fogunk és nem adjuk fel. Ez volt az álmunk, a vágyunk nem szabad ilyen könnyen feladnunk. A sorsra bízom és hiszem, hogy mindennek megvan az oka. Azért nehéz lesz visszamenni, én aki imádja a havat most rettentően jól esett, hogy a tél kimaradt, hogy nem kellett bundabugyiba járni, hogy nem csúszkál az autó az úton, hogy nem izzadok le huszadszor mire végzünk az öltözéssel. Legrosszabb esetben is egy vékony pulóvert kellett magamra húzni és farmert. Valamiért ezt a feladatot kaptuk a sorstól és bízom benne előbb utóbb megtudjuk a miértjét.

......... hogy miért vagyok most ennyire “pozitív” ? Állásajánlatot kaptam! Hétfőn kezdek! Nagyon nagyon örülök neki. Holnap pedig már sokkal okosabbak leszünk és tudni fogjuk merre tovább.



2018. március 17., szombat

Miamiban

 Március 8.-án Miamiban voltunk interjún a vízum miatt, 22-én pedig megkapjuk a választ, hogy maradhatunk vagy sem. Ha nem még elvileg mehetünk tovább vagy fellebbezhetünk de nem hiszem, hogy élni fogunk vele. Ha megkapjuk a gyerekeknek ígértem egy kiskutyát vagy kiscicát, vagy mindkettőt, majd meglátjuk. Ha nem kapjuk meg akkor irány haza (Ausztria), nem hiszem, hogy vállalom a további megpróbáltatásokat. El sem tudjátok képzelni mennyire megviseli ez az egész a kapcsolatunkat a zapával. Nem túlzok ha azt mondom, hogy minden nap egy küzdelem és már nagyon elfáradtam. Annyi mindenen túlvagyunk már a 23 év alatt azt hittem ez már meg sem kottyan nekünk. De majdcsak túléljük ezt is. 


Miami strandjai különösen szépek, igazából azoknak való akik naphosszat szeretik a strandon süttetni magukat, másért nincs értelme idejönni többezer kilométerről, akkor inkább valami szép sziget.

Hoztam pár képet azt ott töltött három napról.









2018. március 2., péntek

Az elmaradt bejegyés 2.

Kedvtől függ, hogy hogyan megyek a gyerekekért a suliba. Ha autóval akkor beállok a sorba (ahogy a videón is látjátok majd) vagy odamegyek suli vége előtt kicsivel amikor még kifelé nem indulnak meg az autók olyankor be tudok surrani a parkolóba és így a gyerekeknek nem kell várakozniuk. De ha jó idő van igyekszünk biciklivel megoldani, azt pedig mutatom képekben :) Hannának is van biciklije de valamiért nem akar menni vele. 


2018. február 7., szerda

Az egyik lakó :)

Mint tudjátok Florida tele van mocsarakkal és tavakkal. Minden lakópark bejáratánál vannak ilyen kis tavak és vannak lakói is :) Ő a kis Ali - alias az aligátor. Igazán vendégszerető mert még egyszer sem akart lábat kóstolni, csak békésen nézelődik és sütkérezik.  Egyébként gyönyörű, olyan simogatnivaló, de azt azért senkinek nem ajánlanám. Viszont a húsa isteni finom, ajánlom mindenkinek ha olyan helyen jár és elérhető áron van.


2018. február 5., hétfő

Első karácsony az USA-ba - Az elmaradt bejegyzés 1.




Mivel 23.-án minden készülődést befejeztünk az óceán partra mentünk kicsit megpihenni.  Itt a 24.-e nem olyan napnak számít mint otthon vagy Európában így elég sokan voltak, az idő szuper volt és mindenki kedves mosolygos. Építettünk homokembert hó hiányában de a hullámok jöttek mentek és a homokembert a víz elmosta, pedig a gyerekek vízelvezető árkot is építettek köré :)))  Anyukám élvezi a meleget a napfényt, ő az aki nagyon nagyon nem szeretne visszamenni mert azt mondta többé látni sem akar téli kabátot és sapkát/kesztyűt. 

Élvezi,  - szavait idézem -  hogy egy száll bugyiban lehet jönni menni. Amíg anyu napfürdőzött én móresre tanítottam a családfőt :))



A nővérem párjának megmondtam, hogy arra menjen de csak ugrándozott tovább. Kissé bolondos a csáládunk de ez így van jól , hálisten az Imi sem egy karót nyelt. Nem szabad a életet túl komolyan venni, árt a léleknek. A nővérem fia is itt volt velünk ami külön élmény volt, bebizonyosodott, hogy valamit jól csináltam!!! na jóóóóó, jól csináltunk,
ő a negyedik gyerekem és mivel ő volt az első, cseppet el lett kapatva a drágám. De helyén van az esze és a szíve, a többi pedig nem számít. 


2018. február 3., szombat

Cím nélküli bejegyzés :)

Lányok és ha akad hímnemű aki olvas akkor fiúk :)

Nem akartam addig írni amíg nem kerülök egy olyan szintre amikor már én írok azaz ÉN és nem pedig az lény aki elfoglalat a helyemet a testembe. Nem ismerem és baromira bosszant, hogy elvonja az összes pozitív energiám. Bánt, hogy nem vagyok önmagam de lassan már árnyéka sem önmagamnak, törzsvendéggé vált egy olyan tulajdonság ami nem én vagyok és ami egyáltalán nem is akarok lenni!!! ÉN pozitív vagyok, barátságos, erős imádtam az életem és baromi elégedett voltam vele. A mai nap megjött a bevándorlási hivataltól a levél, be kell mennünk február 15-én a zöldkártya miatt, és ezzel a levéllel hihetetlen de úgy érzem megjöttem ÉN, vártam már, hogy végre lejárjon a hat hónap és mehessünk haza de ezzel a levéllel valami megmozdult, hihetetlen izgulok és nagyon-nagyon csalódott leszek ha vissza kell mennünk. Közben egy döntést is meghoztunk apával. Nem maradunk itt! Itt Floridába. Ez a pára el-vi-sel-he-tet-len. Így ha megkapjuk a zöldkártyát akkor irány a nyugati part, California, ahogyan az eredeti terv is volt. Sajnos az oltásokat még nem tudom hogyan fogjuk megúszni mert ugyan itt sikerült kibújni alóluk vallásra hivatkozva de California keményebb dió, ott nincs ez a lehetőség de hátha találunk valami kiútat. A lehangolt érzést valószínű a bizonytalanság okozta és még mindig bizonytalan a helyzetünk de legalább megmozdult az ügyünk, ugyanis eddig semmi nem történt, egészen a mai napig. 

A tesómék itt vannak nem is tudom írtam erről egyáltalán? Karácsony előtt érkeztek és február 15-én mennek haza, jó hogy itt vannak, nem vagyunk olyan egyedül. 

Sok-sok mindent meg kellene osztanom de amikor írni lenne időm pont nincs hozzá kedvem. Csinálni szeretnék egy youtube csatornát de egyelőre még nem tudom hogyan fogjak hozzá. Ha pedig eldől a helyzetünk az utazás szervezést mindenképpen felveszem a munkáim közé, az elmúlt egy hónapban 4-en kerestek meg tanácsért, órákat töltöttem a legjobb repjegy megtalálásával a szállás keresésével, az ülőhely kiválasztásával, látnivaló keresésével a környéken amerre mennek, belépők árával ésígytovább pusztán csak jófejségből, persze ők olyan emberek akiknek amúgy is segítenék, de az egyikük már akkor keresett meg amikor egy amerikai utazás szervező jól átverte őket Magyarországon és van pofája a nyaralás árának 10%-át legombolni róluk, hát sok-sok tanakodás után úgy döntöttem ez nekem tetszik és szeretnék ilyennel foglalkozni. Így majd sógorom segítségével szeretnék egy saját weboldalt ahol mindent leírok amit csak tudok Amerikáról, tippeket és tanácsokat adok, mert el sem hinnétek milyen sokat segítenek, ha én ezzel a tudással jönnék ki először Amerikába amit csak a 7 nyaralásunk alkalmával szedtem magamra már egy ezerszer jobb első nyaralásunk lenne. De erről majd később.


Volt egy szuper karácsonyunk, együtt az egész család, ennél nem kell több.

2017. december 11., hétfő

Elhavazva


El vagyok havazva pedig nem is havazik, kiérti ezt?!? :))) Minden nap tudnék írni, de rendszerint már nincs kedvem mikor lenne lehetőségem. Szokogatom az ittet, hogy tökértelmesen fogalmazzak :)) A gyerekek változatlanul szeretnek itt lenni, szeretik az iskolát, én változatlanul szeretek itt lenni de egy-egy gyenge pillanatomban inkább pakolnék. Az idő rohan, egyszerűen mióta itt vagyunk dupla olyan gyorsan telik az idő és ez nagyon-nagyon nem tetszik nekem. Apa dolgozott pár napot, itteni magyar vállalkozó hívta segítségül, akikkel egyébként is minden hétvégén közös programunk van, én közben élveztem a csendet anyussal. Gyakorolgatunk a jövőbeni vállalkozáshoz de nem akarnak sikerülni a dolgok úgy ahogyan mi szeretném, egy foodtruckot szeretnénk és benne gyrost árulni sütkumplival de ez a büdös pita nem akar sikerülni, vagy nem nyílik szét vagy túl kemény lesz a külseje vagy túl ropogós a széle namármost vagy túl sz@r a recept vagy túl vacak a sütő vagy egész eccccerűen (igen tudom, hogy nem így kell írni) mi vagyunk túl bénák :)))))


.......és, hogy miért pont ez? mert nagyon megtetszett. Előszöris azért mert nem vagyok kötött, nem kell korán kelnem amit köztudottan utálok és nem kell hétvégén dolgoznunk, kivéve ha bekerülünk valami jó kis hokimeccshez vagy ilyesmi, mert ismerős elmondása szerint ahova ő jár általában három foodtruck jelenik meg és a meccs felénél elfogy a kajájuk, nem tudja három truck úgy felpakolni magát, hogy elég legyen, másodszor pedig azért mert itt ez menő, és baromira igény van rá, harmadszor nekem a vendéglátás az életem és végül de nem utolsó sorban, mert a motel amit otthonról tök jó ötletnek láttunk itt már nem tűnik olyan jónak, nem akarok non-stop szolgálatban lenni, ebből már kiöregedtem azért, szóvala  kis tervünk az, hogy a truckkal odamegyünk a helyre 10 körül és ha elfogy amit vittünk de legkésőbb négykor irány haza, csak az a borzadály pita sikerülne :)

.......és ki ne hagyjam édes Hancsim szülinapját, mert ugyebár a 6 az mégiscsak 6 és ő már nem az én kisbabám, megnőtt :( kislány lett ......... valamiért az elmúlt hetekben nagyon anyás lett aminek roppantul örülök mert van akit még babusgatnom