A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sopron. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sopron. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. december 18., kedd

Sopronba

Múlthét hétfőn a szokásos  programunk volt, mint minden hétfőt így azt is Sopronba töltöttük anyukáméknál, tesóm is otthon volt így anyunak is sokkal könnyebb volt a gyerekekkel amikor nekem dolgom akadt.

Viszont 3 alkalommal is arra lettem figyelmes,hogy emberek azon gondolkodnak, tanakodnak, hogy ennivalót vegyenek vagy egy kis ajándékot a gyereknek és bizony az ennivaló győzött.Hová jutott ez az ország??? én nem emlékszem gyerekkoromban,hogy bármikor is gond lett volna az, hogy kaja vagy ajándék, pedig a 80-as években Erdélyben még a kaját is jegyre adták ... nagymamám falusi volt ezért sokmindent behoztak faluról és karácsonykor isteni kajáink voltak, mennyezetig érő fánk és ajándék mindenkinek,síelés a hegyekbe, csodálatos gyerekkorom volt szívesen emlékszem vissza minden egyes pillanatára, persze azon kívül, hogy büdös magyar voltam és ha valaki románul hozzám szólt elszaladtam :D de a kilencvenes években ez Magyarországon sem volt másképp annyi különbséggel,hogy itt meg hirtelen kö...ög román lettem :/ :) most már mosolygok rajta de akkor igen fájdalmas volt.De mindegy is nem ez a lényeg. Szóval amikor már harmadszorra hallom azt,hogy nem tud valaki ajándékot venni a gyerekeinek akkor már felmegy a pumpa, (hogy rohadjon meg az a büdös majom ott a parlamentbe aki másfél milliós fizetés mellett azt mondja,hogy 47 ezerből meg lehet élni.) Ekkor épp a használt ruha boltba voltam ahol játékok is vannak és az eladó ajánlotta a hölgynek,hogy vegyen valamit, erre volt az a válasz,hogy nem tud mert ennivalóra kell a pénz, elkezdtünk beszélgetni és egy idő után nem bírtam ki muszáj volt felajánlanom,hogy vegyen valamit a gyerekeknek kifizetem neki, nem akarta nagyon nem, beszélgettünk még sokat az eladó is győzködte, mondtam,hogy én nem neki segítek csak azt akarom,hogy karácsonykor a gyerekeinek ajándék legyen a fa alatt ... végül elfogadta, nagyon és ezerszer megköszönte és én olyan melegséggel jöttem ki a boltból,hogy nem tudom leírni nektek, az egész szívem megtelt boldogsággal. Sajnos mindenkinek nem tudok segíteni de ha lehetne megtenném.