Az erő velem van

Olyan érdekes ez ........... mindig mikor jön az érzés, hogy na most nagyon hazamennék, olyankor mindig felbukkan egy-egy ismerős arc. Egy ismerős arc aki azt mondta, hogy -Aki nem lép az nem indul el. Vagy egy másik arc aki azt mondta - Ez igen, nagyon bátrak vagytok és minden jót kívánt és érezted, hogy nem csak úgy általánosan mondja hanem úgy is gondolja. A harmadik arc aki az én főnökasszonyom volt, mikor elköszöntem tőle kérdeztem, hogyha visszajövök akkor lesz egy állása számomra, Ő azt válaszolta lesz de te nem fogsz visszajönni............erre csak azt tudom mondani magamnak, hogy huhhhh ..... ennyire ezt sugároztam? ennyire magabiztosnak tűntem? ..... és igen rohadt magabiztos voltam és piszkosul erős, de hol van akkor most ez az énem???? jön! érzem, hogy jön és tör felfelé ................ ehhez sokat kell noszogatnom saját magam természetesen és tudjátok mi segít sokat? az, hogy élek!!! hogy minden reggel felébredek!!! hogy együtt van a családom és egészségesek vagyunk!!! hogy apukám biztos csúnyán néz mikor azt látja amit pár napja látott belőlem!!! Ő nem ezt akarná, szerette, hogy mindig tudtam mit akarok, hogy mindig erős vagyok és magabiztos .......... ha azért kellett itthagynia, akkor baromira nem ezt akarja látni. Szóval még kicsit lent a sötétben de török felfele. DEEEE !!!! Túl rövid az élet ahhoz, hogy boldogtalan legyek ha nem tudom megszokni ha nem tudom bizonyos dolgokon túltenni magam, nem alkuszom meg, sohasem tettem és nem most fogom elkezdeni ....... mérlegelek és ha kell visszafordulok!

Köszönöm a szavaitokat , szörnyen jól esnek és megannyi erőt adnak!!!

Hollyval beszélgettünk, 10 éves, Őt már be lehet vonni mindenbe és úgy érzem, hogy kell is mert fölöttébb jól esik neki. Vele nagyon megváltozott minden az utóbbi időben, olyan felnőttes lett olyan nagylány, este mikor alszik bemegyek betekarom és összeszorul a szívem ❤ megnőtt!!! piszkosul elrohant az idő, már nem kislány és innen nincs visszaút 😩 nagyon büszke vagyok rá ...... szóval beszélgettünk, hogy mi van ha mégis visszamennénk, de azt mondta -anya én már nem szeretnék. A terv mondjuk részemről nem véglegesen szólt. Majd meglátjuk mit dob a gép :)

Ami a legfontosabb, legaktuálisabb mondásom most az,hogy :SOHA NEM VESZÍTEK!!! VAGY NYEREK VAGY TANULOK BELŐLE!!!

HEMI a motor ;)

Szóval bemutatom nektek a családunk új tagját illetve már pár hetes ............ Otthon sokáig volt vágyam egy ilyen autó még ifju koromba de aztán átálltam az Audi fanok közé és az A6 volt évekig az én kis barátom ...... imádom és a szívem szakadt meg, hogy ott kellett hagynom de hát ezt dobta a gép ..... itt sajnos a kombi autó ritka mint a fehér holló én pedig sedant soha nem vennék. Szóval itt aki nagy autót akar az SUV-t vesz. Mivel apjuk erősen Audi ellenes így a Q7-ről letettem. Így lett egy kis Hemi motoros vadállatom :))) Ő lenne a kispajti

.ÚI.: Egész jól vagyok már, nagyjából mindent megvettünk ami egy házba kell és valahogy visszaadta a komfort érzést már csak a barátok hiányoznak cefetül.......... de jönnek és látogatnak mert megígérték.

Rendezetlenül

  Egyrészről aki olvas/ismer az tudja nagy vágyunk volt, hogy itt éljünk évek óta gondolkodtunk rajta de én nem tudtam otthagyni a családom, apukámat pedig nem lehetett volna rábírni a költözésre, aztán beteg lett és itthagyott .......... akkor gondolkodtunk hogy eljövünk, anyut megkérdeztük benne volt, hogy jön velünk és tesómék is,  aztán apósom két szívroham után nem tudott többet dolgozni, segíteni kellett neki, mindenhogyan, sokat volt nálunk de egy cseppet sem bántam, szerettem ha ott volt, sokat segített a gyerekek körül is és nem voltam egyedül, de egy alkalommal mikor hazament szívelégtelenség jött és győzött felette, ő is itthagyott, mindketten tudták mennyire idevágyunk, mióta készülünk idejönni és sokszor úgy érzem mióta itt vagyunk, hogy miattunk haltak meg, hogy mi ide tudjunk jönni. Ilyenkor nagyon le tudok csúszni hangulatilag és szó szerint az ágyból felkelni sincs kedvem.

Másrészről meg mikor belegondolok, hogy Ausztriába már mindenünk megvolt, 12 év kemény munkája és mondhatom azt bátran, hogy szinte semmi nem hiányzott az életünkből, erre fogtuk magunkat és mindent feladtunk, mindenünket eladtuk és idejöttünk, nincs semmink :( egy két bútor amit idáig vásároltunk, az autó, bicikli ..... ennyi ....... sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy miért? MIÉRT akartam én/mi ezt? Kijöttünk a komfort zónánkból és most nagyon megbosszulja magát az, hogy miért nem volt nekünk jó az ami ott volt. Kimentem a faluba és mindenki ismert, mindenkinek volt pár szava hozzám, átjártak a gyerekek barátai, bármikor átugrottam Magyarországra és végül de nem utolsó sorban, napi szinten kommunikálhattam a barátaimmal és találkozhattam velük bármikor, itt nincsenek barátok itt nincs senkink, (igaz az ember a családjával van, egészséges mindenki és ez kell, hogy boldogságot adjon nem a magunk mögött hagyott dolgok)

......... és tujátok nem jön az az érzés, hogy szeretek itt lenni, hogy örömmel vásároljak a házba, teher az egész, minden nehezemre esik, alig vártam a hallowen és most egy rohadt tököt sincs kedvem vásárolni, ellenben elképzelem ahogy otthon (Ausztriába) épül a házunk és, hogy milyen szép lenne és hogyan rendezném be ..... na ez az érzés itt nincs .......... habár megvallom, hogy nagyon lehúz az, hogy rengeteg pénzt fizetünk bérleti díjra, soha nem laktam elbérletbe és tudom idővel itt is meglenne a sajátunk és vihetném magammal, valahogy mégsem esik jól, egy hónapja vagyunk lassan itt és egy ülőgarnitúrát nem vettünk még a nappaliba mert egyszerűen nincs erőm elmenni nézelődni, holott azelőtt imádtam.

Harmadrészről meg baromi jó itt lenni, Amerikát továbbra is imádom csak néha az az érzésem, jobb lett volna csak nyaralni idejárni, azon kívül, hogy a biztositás baromi drága semmi rosszat nem tudok rá mondani, reménykedtem egy jövőben a gyerekeimnek és ha kibírom ezt a nehéz időszakot hiszem, hogy itt az is lesz nekik. Ha elkezdődik az iskola és végre mi is nekifoghatunk annak amit szeretnénk biztosan sokkal könnyebb lesz.

Hát most nagyon zagyvára sikerült ez a bejegyzés, remélem valami értelmeset is ki tudtok belőle hámozni, de egyszerűen most nem sikerült rendeznem a gondolataimat, csupa káosz van odabent. Tudom, hogy erős vagyok és tudom, hogy simán átjutok ezen csak még azt nem tudom, hogy akarom-e, otthonról úgy indultam, hogy fél évet adok magunknak, aztán ha nem lesz jó indulás haza :)

Egyszer fent egyszer lent

Kétszer költöztem már életem során ország váltással egyszer 10 egyszer pedig 25 évesen, akkor teljesen más volt. 10 évesen fájt a szívem a barátok a nagyszülők után de hamar megszoktam, 25 évesen szintén otthagytam a barátaimat és a szüleimet, testvéremet, nem mondom, hogy nem viselt meg de egy évre rá közelebb költöztek a szüleim majd a tesom is, szóval a probléma valamelyest orvosolva volt.  Most 37 vagyok és a szívem mellett fáj a lelkem is, azért mert idősebb vagyok vagy azért mert ez most sokkal messzebb van, netán mert még csak két hét telt el és még nagyon friss, nem tudom, az időeltolódás miatt még a telefon beszélgetés is nehezen összehozható, mire én felkelek pl a tesom már dolgozni van, mire ő ott hazaér mi úton vagyunk, a barátnőimmel úgyszintén ez a helyzet, barátok akikkel napi, heti szinten beszéltem, találkoztam most nincs kontakt, írunk egymásnak de az nem olyan. Honvágyam nincs, mégis néha jön a löket, hogy pakolok és megyünk haza Ausztriába mert ott mindent tudunk, mindent ismerünk és ismernek minket, egy hülye házbérléshez nem kell kitöltened egy két oldalas kérdőívet és nem ellenőriznek le FBI módon, azt viszont furcsállom, hogy nem kérdezték meg hányszor járok kirakni a barna mackót, és még a bugyi méretre sem kíváncsiak. Házbérléshez kell itt egy background, leellenőrzik voltál büntetve, van tartozásod, munkahelyeden minden Okés , namármost elmondod mindegyik háznál minden alkalommal , hogy tizenkettttttő napja vagy itt, kvázi hiába töltöd ki a kis lekérdező lapjukat nem fognak megtudni semmit, de most így az ezredik háznéző után egye fene, kitöltöttem ☝️ Felnőttenként egyet potom 150 dollár a szemétbe, deeee hátha meglepődöm majd és lesz értelme 🤔 nyitottunk egy bankszámlát is hátha az segít, mert az például nem segített, hogy kifizetjük egy évre előre :/ .  Vettünk autót is pár napja, hát mit is mondjak?!? Itt áll ez a gyönyörűség az udvarban és nem tudok örülni neki .......... az a szerencse, hogy még sose egyszerre lett tele az a bizonyos hócipő, mikor én vagyok rossz passzban akkor apjuk pofoz össze és fordítva mikor apjuknak akkor én biztatom őt, szóval így sziporkázunk mi napról napra. Még szerencse, hogy az első találkozásom a kígyóval nem egy pocsék napomon történt, mert bizony összefutottam egy szép példánnyal, de eliszkolt a drága..............

A motel elindítása kicsit nehezebb falat lesz így egyelőre  B terv lett belőle, helyette az itteni ismerősünk átadná az egyik vállalkozását, amibe ő már belefáradt illetve a fővállalkozása mellett csinálta és kicsit sok volt már, csak hétvégén dolgoznánk vele, fesztiválokon, fagyiról van szó és átalakítható gyrososnak is a lakókocsi.  Íme egy videó a fagyiról nektek :)
                                   

Visszatérve az elejére tudtam, hogy ez fog ránk várni és, hogy nehéz lesz,  éppen ezért nem értem miért érintenek ilyen rosszul a dolgok, néha úgy érzem magam mint vihar után a megtépázott pálmafa. Egy évet adtam arra, hogy teljesen sínen legyünk.

Pár kép az elmúlt napokról:

                                                               Az óceán parton cápát is láttunk

                                                    

Banánfa az udvarban :)

Apjuk mint MiccsBjúkenen :)))

Hellllllóka mindenkiiiiiii :)

Sziasztok!
Hosszú idő után újra itt vagyok, nem ígérem, hogy  mindennapos írásaim lesznek de azért igyekszem majd. Életünkben nagyon nagy változás történt, új életet kezdtünk egy új világban. 12 napja új otthonra leltünk a floridai Tampán ........... Egyelőre stresszes napok vannak mögöttünk és még azok is állnak előttünk, ez a ház amiben vagyunk október 9-ig áll rendelkezésünkre mivel csak egy nyaralóház, a bérautó úgyszintén , így versenyt futunk az idővel :) egy autónk már van, de még szükségünk van egy kisbuszra 7-8 vagy 9 személyes, mivel anyukám is velünk költözött így már egy ötszemélyes autó kilőve. Ma megyünk két házat megnézni, izgulok nagyon, hogy végre meglegyen az otthonunk.

Tampáról pár szóban: Melllllllleg van, naggggyon meleg 33-35 fok, nem tudom hogyan lesz így karácsonyi feelingem :))))))) A város bazi nagy, nagyobb mint Pest így a házakat a külső kerületekbe néztük mert én/mi utáljuk a nagyvárosokat. Az utóbbi 12 évet egy 1000 fős kis faluban töltöttük hát gondolhatjátok, hogyan érint ez most. Másrészről viszont minden ez ember szájába van (később mutatom egy saját videóban) van itt a Busch Garden ami szuper park, vidámpark félelmetes hullámvasutakkal, állatkerttel, vízividámpark, delfinekkel úszás, baromi jó bowling pályák és hiper szuper játszóterek és még sorolhatnám ........... Tampa öbölbe és az óceánon kijelölt helyeken jet skizni lehet, ha nincs saját akkor bérelhetsz is. Hoztam itt egy kis videót nektek a you tuberól , mikor a költözés mellett döntöttünk és a megfelelő helyet kerestük, engem ez a videó fogott meg , ez a videó miatt esett a választásunk Tampára