Suliról

....... Azt még nem említettem, hogy a vízumunk egyszercsak majd lejár és vagy meghosszabbítják vagy nem ........ na meg van még ez a menni vagy maradni érzés a lelkembe ........ de tudjátok mit sajnálok az egészben a legjobban, mármint ha vissza kell mennünk vagy visszamegyünk, hogy a gyerekeket vissza kell vinnem azokba az iskolákba, a stresszneveldébe .......ma Hollyval kettesbe csajos napoztunk, vásároltunk és közben próbáltam a legfontosabb infókat kiszedni belőle.

-Szeretsz itt lenni?
-Igenis meg nemis.
-Miért igen és miért nem?
-Mert itt mindenki kedves, mindig mosolyognak és segítenek, mert meleg van és óceán. A tanárok soha nem kiabálnak, mikor reggel köszönnek kedvese nem csak azért köszönnek mert kell. Anya ha valaki hibázik, nem kiabálnak nem nevetik ki hanem segítenek neki, mindenki.
-És miért nem?
-Anya nincs olyan amiért nem szeretek itt lakni csak hiányoznak a barátaim.

..... és gyerekek tényleg így van, akármelyik bal lábammal kelek fel, reggel Hannát egészen az osztályig kísérem és boldogan , mosolyogva jövök ki, hihetetlen de igaz, ha nem személyesen tapasztalnám nem hinném el ..... és tudjátok itt sz@rok bele az egész tökéletes magas szintű oktatásban Ausztriába és Magyarországon és üzenem boldog a gyerekem és ez mindennél többet ér a világon ........ mi volt Ausztriába? elmondom! végig azt hittem, hogy a gyerekkel van a baj, mert egy merő hiszti, mikor kijött az iskolából csak úgy bevágta az autó ajtót és 75%-ban hazáig puffogot, volt, hogy meg lehetett kérni valamire,volt,hogy nem, volt, hogy a testvéreivel volt agresszív, volt, hogy apró semmitmondó dolog miatt sírta el magát ....... és itt vagyunk 1 hónapja járnak iskolába és boldog és jókedvű, bármire megkérhetem, ágyba hozza a reggelit ........... nem fér a fejembe, nem tudom felfogni, hogyan lehet valakinek fontosabb a magas szintű oktatás minthogy a gyereke boldog legyen, és gyerek legyen úgy ahogy kelllllllll.

Ármin első osztályos volt Ausztriába a második héten az idióta barma mert nem tudom embernek hívni az ilyent szomorú smilet nyomott a fiam munkájára, a második héten!!!!!!!!!!!!!! hogy rohadt volna le a keze! Úgy elvette a kedvét a tanulástól, hogy egész évben nem kommunikált a tanító nénivel, így szó szerint ahogy írom. Minden tanulót egyformán kezelt illetve aki jó volt azt szerette aki nem azzal nem foglalkozott mert problémás volt neki, és otthon 10-ből 9 ilyen .............. Az idén újra elsős lett volna ...... itt berakták második osztályba még így nyelv ismeret nélkül is, mondtam, hogy még nem tud olvasni nem ismer minden betűt csak számolni tud, azt válaszolták amikor bele is szerettem a tanitó nénibe, hogy naés 4. végére megtanulja ............. Ennnnnnyi!!!! Majd megtanulja a saját ütemében. Otthon nem érdekelt, hogyan tanulnak, mindig azt mondtam az a lényeg, hogy ne bukjanak meg a többi le van sz....a , itt meg abszolút nem kell aggódnom, imádják az iskolát.

Szóval üzenem mindenkinek, Amerikában az oktatás klasszisokkal jobb mint Ausztriába vagy Magyarországon!!!!!

Hálaadás a suliban

Belecsöppentem a szülői munkaközösségbe. Ma hálaadásnapi ebéd volt Ármin osztályában, szerdán volt Hancsinál és Hollynál is. Ma sikerült pár képet lőni. Hoztam nektek is megmutatni milyen szuper környezetben tanulnak a gyerekek. Az első pár kép az iskola udvaron ..... az étkezőnek van kinti része is és ebéd időben be lehet menni velük ebédelni :) (imádom)

Aztán a következő képekben pedig az osztály. Két tanterem egyben van de mégis külön és minden két tanteremnek van saját mosdója.

Katt a képre és látjátok nagyban :)

A zűrzavar és káoszhegyen túl ..................

egyenruhásak vagyunk :)

......................dimbes dombos látvány tárul elénk az út néhol hepe-hupás néhol kezd simának tűnni de elég kanyargos, várom, hogy végre révbe érjünk és zökkenőmentesen élhessük a mindennapokat, de még baromi távol van a rév .......  amíg ez bekövetkezik írok pár szót az elmúlt napokról.

Hétfőn elkezdtük az iskolát .....végreeeee, olybá tűnik, hogy ez gördülékenyen sikeredett.

Holly mint azt már otthonról sejtettem kettő nap alatt maga köré gyűjtötte az egész osztályt. Mikor eldöntöttük, hogy jövünk hallani sem akart róla, első két beszélgetést végig zokogta, majd az ötödik alaklommal sikerült többé kevésbé meggyőzni, szóval Ő az akit abszolúte nem féltettem, Ő az a  gyerek akit ha a sivatag kellős közepén lerakok tíz perc múlva barátokat szerez ....... ez be is bizonyosodott.

Ármin, nos hát Ő ........ már írtam róla régebben, aki olvassa a blogom az tisztában van vele, hogy Ő nem egy átlagos kisfiú, érzékeny....... baromi jó szimpátia radarral, én még ilyent nem láttam de érzi, tudja, ha valaki nem őszintén közelít hozzá, nos aki nem az akár meg is feszülhet a gyerek nem áll vele szóba, számtalan kellemetlenség volt már ebből, például, hogy az első osztályt végig tolta úgy Ausztriába, hogy nem szólt a tanító nénihez, neee ne is mondjatok semmit ..... most szeptemberben, hogy újra kezdte az elsőt még Ausztriában ugye ez a tanító néni szimpatikusabb volt neki, minimális kommunikációra hajlandó volt vele .......... nos ez a gyerek ez itt kinyílt....... kinyílt mint a tubarózsa. Első nap mikor mentünk mindenkit a helyére kísérni, Ármin berobbant az osztályba, gyorsan kezet nyújtott a tanító nénijének és azt mondta: -hi .........majd ment befele az osztályba és kereste hova üljön le ........ állam leesett, komolyan mondom ott álltam egy helyben és forogtam a férjem a tanító néni között, hogy most mi vaaaaan???

A legkisebb ugrifülesem Hannicsek meg itt ül mellettem és angolul csacsog :O persze Ő minden reggel csakúgy mint Ausztriába itt is eljátssza a hattyúk halálát, hogy Ő nem akar bemenni, hogy Ő haza akar menni velem ,stb.stb.stb. De mindezek ellenére már három barátnője van és egy kisfiú aki beszél németül.

Mindent megér az, hogy minden értsd minden nap széles mosollyal jönnek ki és csak mesélnek és mesélnek. Ma iskola után be kellett mennünk és el vannak bűvölve a gyerekektől, hogy Holly milyen ügyesen beszél angolul, hogy Árminnak amit mondanak szinte mindent megért, a mai feladatot hiba nélkül megcsinálta, adott volt 4 betű és hozzá kellett ragasztani azokat a képeket amik b-vel kezdődnek, megcsinálta, hogy hogyan nem tudom. Hannát pedig azt mondták ne féltsem mert szívni fogja magába az angolt. Akitől a legjobban féltem Ármin volt, ha nem másért akkor már ezért megérte ez az út ez a költözés, barátai vannak, a tanító nénivel kedves és kommunikál és nem csak vele hanem azzal is akivel angolt tanul, a mai nap ennél jobb hírt nem is kaphattam volna, minden rossz minden nehézség eltörpül ...... és mikor megkérdeztem, hogy Ármin ez most, ez most mi? Ausztriába nem beszéltél senkivel itt meg mindenkivel szóba állsz, a zárkózott érzékeny kisfiúból te lettél a barátságos kisfiú? ......-Anya, mert itt mindenki kedves. (teljesen hülyének néznek szerintem elmondtam vigyázzanak Árminnal mert elég érzékeny, zárkózott és ha erőltetik amit nem akar, olyan falat húz, hogy nincs az az isten aki lebontja, és ha valami van engem hívjanak mert rajtam kívül senki nem tudja megnyugtatni, ehhez képest a gyerekem mindent megcsinál amit mondanak neki, mindenkivel kommunikál :O rettentően boldog vagyok)

Vagyok- vagyok vagyogatok

Amikor belevágtunk ebbe a "kalandba" tudtam, hogy nehéz lesz. DE ez így élesben sokkal sokkal nehezebb, ha pontosan akarnék fogalmazni.......  JÓL FIGYELJ te ott a képernyő előtt!!! Csukd be a szemed menj le alfába és gondold azt, hogy mennyire lehet nehéz, majd azt "szorozd meg a végtelennel, helyezd az örökkévalóságba és belepillanthatsz abba, amiről beszélek."


De egy élmény itt lenni. Tudom azt is ha netán visszamegyünk irgalmatlanul hiányozni fog. De ha úgy érzem, hogy a depressziót táplálom vele akkor nincs értelme, azt vallom, hogy minden testi betegségnek lelki az oka, nem akarom betegíteni a lelkem. Ne gondoljátok, hogy sajnáltatom magam, csak őszintén leírom ami bennem kavarog és máris segít ........ Hálisten nagyon sok segítséget kapok és a sok üzenet baromi jól esik az olyan kalandvágyó emberektől mint mi. :) Fél évet adtam magamnak, hogy beleszokjak, hogy élvezzem, ha nem hát nem!!! Akkor hátra arc!

Nem fogom kudarcként megélni egy percig se gondoljátok, már csak ettől a negyvenakárhány naptól rengeteg kaptam/tanultam. Iszonyat feszegetve voltak a határaim de túléltem........túléltem, hogy első nap amikor átvettük a házat lekapcsolták a villanyt mert az előző lakó olyan nagy tartozást hagyott itt, 36-38 fokban iszonyú párában nincs légkondi, a medence tiszta kosz, felejtsd el, hogy belemész, nincs hűtő és még telefont sem tudsz tölteni, .....na aznap!!! aznap volt egy olyan pillanat, hogy leültem a gardróbba ahol senkisem lát és zokogtam, hihetetlenül hangzik de minden értsd minden erőt kivett belőlem.............. túléltem, hogy napokig csak matrac volt a házba, hogy napokig nem volt mire leülni, hogy napokig nem volt tv nem volt net, olyan hülyén hangzik mert ha megvan mindenünk legyintve azt mondjuk, semmi gond ...... de átélni más tészta ................. Az első napok nagyon nagyon megviseltek de a kommentjeitek az üzeneteitek, erőt adtak és magamba tudom, hogy meg kell próbálnom hogy esélyt kell adnom hiszen nem véletlenül döntöttünk így.

“Tudod , hogy miért nehéz , hogy boldogok legyünk? Mert nem vagyunk hajlandók elengedni a dolgokat, amik a szomorúságot okozzák.
Tehát miért kapaszkodsz olyan dolgokba, amik szomorúságot okoznak? Kérdezd meg magadtól! Néha tudatosan választjuk a boldogtalanságot, mert nem tudjuk elengedni.
Vagy éppen nem is tudunk erről, csak éppen még nem vetettünk egy jó kemény pillantást az életünkre, hogy rájöjjünk, mit kell kivágni.

Szóval én most megpróbálom kivágni ........ elengedem, elengedem apukámat és apósomat is aki a mai napig elsőként ugrik be ha főzéssel kapcsolatos kérdésem van, igyekszem csakis a szép dolgokra koncentrálni és igyekszem visszaemlékezni arra amiket mondott.

Mostanában elég tűrhetőre összeszedtem magam, csinálok egy videót is, talán elvisel a képernyő :)))