.......... hogy izgulok-e? Nem tudom megmondani. Nagyon szeretnék itt maradni. Szomorú leszek ha vissza kell menni és így ahogy közeledik a holnap egyre biztosabb vagyok benne, hogy fellebbezni fogunk és nem adjuk fel. Ez volt az álmunk, a vágyunk nem szabad ilyen könnyen feladnunk. A sorsra bízom és hiszem, hogy mindennek megvan az oka. Azért nehéz lesz visszamenni, én aki imádja a havat most rettentően jól esett, hogy a tél kimaradt, hogy nem kellett bundabugyiba járni, hogy nem csúszkál az autó az úton, hogy nem izzadok le huszadszor mire végzünk az öltözéssel. Legrosszabb esetben is egy vékony pulóvert kellett magamra húzni és farmert. Valamiért ezt a feladatot kaptuk a sorstól és bízom benne előbb utóbb megtudjuk a miértjét.
......... hogy miért vagyok most ennyire “pozitív” ? Állásajánlatot kaptam! Hétfőn kezdek! Nagyon nagyon örülök neki. Holnap pedig már sokkal okosabbak leszünk és tudni fogjuk merre tovább.
