2017. október 19., csütörtök

Rendezetlenül

  Egyrészről aki olvas/ismer az tudja nagy vágyunk volt, hogy itt éljünk évek óta gondolkodtunk rajta de én nem tudtam otthagyni a családom, apukámat pedig nem lehetett volna rábírni a költözésre, aztán beteg lett és itthagyott .......... akkor gondolkodtunk hogy eljövünk, anyut megkérdeztük benne volt, hogy jön velünk és tesómék is,  aztán apósom két szívroham után nem tudott többet dolgozni, segíteni kellett neki, mindenhogyan, sokat volt nálunk de egy cseppet sem bántam, szerettem ha ott volt, sokat segített a gyerekek körül is és nem voltam egyedül, de egy alkalommal mikor hazament szívelégtelenség jött és győzött felette, ő is itthagyott, mindketten tudták mennyire idevágyunk, mióta készülünk idejönni és sokszor úgy érzem mióta itt vagyunk, hogy miattunk haltak meg, hogy mi ide tudjunk jönni. Ilyenkor nagyon le tudok csúszni hangulatilag és szó szerint az ágyból felkelni sincs kedvem.

Másrészről meg mikor belegondolok, hogy Ausztriába már mindenünk megvolt, 12 év kemény munkája és mondhatom azt bátran, hogy szinte semmi nem hiányzott az életünkből, erre fogtuk magunkat és mindent feladtunk, mindenünket eladtuk és idejöttünk, nincs semmink :( egy két bútor amit idáig vásároltunk, az autó, bicikli ..... ennyi ....... sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy miért? MIÉRT akartam én/mi ezt? Kijöttünk a komfort zónánkból és most nagyon megbosszulja magát az, hogy miért nem volt nekünk jó az ami ott volt. Kimentem a faluba és mindenki ismert, mindenkinek volt pár szava hozzám, átjártak a gyerekek barátai, bármikor átugrottam Magyarországra és végül de nem utolsó sorban, napi szinten kommunikálhattam a barátaimmal és találkozhattam velük bármikor, itt nincsenek barátok itt nincs senkink, (igaz az ember a családjával van, egészséges mindenki és ez kell, hogy boldogságot adjon nem a magunk mögött hagyott dolgok)

......... és tujátok nem jön az az érzés, hogy szeretek itt lenni, hogy örömmel vásároljak a házba, teher az egész, minden nehezemre esik, alig vártam a hallowen és most egy rohadt tököt sincs kedvem vásárolni, ellenben elképzelem ahogy otthon (Ausztriába) épül a házunk és, hogy milyen szép lenne és hogyan rendezném be ..... na ez az érzés itt nincs .......... habár megvallom, hogy nagyon lehúz az, hogy rengeteg pénzt fizetünk bérleti díjra, soha nem laktam elbérletbe és tudom idővel itt is meglenne a sajátunk és vihetném magammal, valahogy mégsem esik jól, egy hónapja vagyunk lassan itt és egy ülőgarnitúrát nem vettünk még a nappaliba mert egyszerűen nincs erőm elmenni nézelődni, holott azelőtt imádtam.

Harmadrészről meg baromi jó itt lenni, Amerikát továbbra is imádom csak néha az az érzésem, jobb lett volna csak nyaralni idejárni, azon kívül, hogy a biztositás baromi drága semmi rosszat nem tudok rá mondani, reménykedtem egy jövőben a gyerekeimnek és ha kibírom ezt a nehéz időszakot hiszem, hogy itt az is lesz nekik. Ha elkezdődik az iskola és végre mi is nekifoghatunk annak amit szeretnénk biztosan sokkal könnyebb lesz.

Hát most nagyon zagyvára sikerült ez a bejegyzés, remélem valami értelmeset is ki tudtok belőle hámozni, de egyszerűen most nem sikerült rendeznem a gondolataimat, csupa káosz van odabent. Tudom, hogy erős vagyok és tudom, hogy simán átjutok ezen csak még azt nem tudom, hogy akarom-e, otthonról úgy indultam, hogy fél évet adok magunknak, aztán ha nem lesz jó indulás haza :)








2017. október 6., péntek

Egyszer fent egyszer lent



Kétszer költöztem már életem során ország váltással egyszer 10 egyszer pedig 25 évesen, akkor teljesen más volt. 10 évesen fájt a szívem a barátok a nagyszülők után de hamar megszoktam, 25 évesen szintén otthagytam a barátaimat és a szüleimet, testvéremet, nem mondom, hogy nem viselt meg de egy évre rá közelebb költöztek a szüleim majd a tesom is, szóval a probléma valamelyest orvosolva volt.  Most 37 vagyok és a szívem mellett fáj a lelkem is, azért mert idősebb vagyok vagy azért mert ez most sokkal messzebb van, netán mert még csak két hét telt el és még nagyon friss, nem tudom, az időeltolódás miatt még a telefon beszélgetés is nehezen összehozható, mire én felkelek pl a tesom már dolgozni van, mire ő ott hazaér mi úton vagyunk, a barátnőimmel úgyszintén ez a helyzet, barátok akikkel napi, heti szinten beszéltem, találkoztam most nincs kontakt, írunk egymásnak de az nem olyan. Honvágyam nincs, mégis néha jön a löket, hogy pakolok és megyünk haza Ausztriába mert ott mindent tudunk, mindent ismerünk és ismernek minket, egy hülye házbérléshez nem kell kitöltened egy két oldalas kérdőívet és nem ellenőriznek le FBI módon, azt viszont furcsállom, hogy nem kérdezték meg hányszor járok kirakni a barna mackót, és még a bugyi méretre sem kíváncsiak. Házbérléshez kell itt egy background, leellenőrzik voltál büntetve, van tartozásod, munkahelyeden minden Okés , namármost elmondod mindegyik háznál minden alkalommal , hogy tizenkettttttő napja vagy itt, kvázi hiába töltöd ki a kis lekérdező lapjukat nem fognak megtudni semmit, de most így az ezredik háznéző után egye fene, kitöltöttem ☝️ Felnőttenként egyet potom 150 dollár a szemétbe, deeee hátha meglepődöm majd és lesz értelme 🤔 nyitottunk egy bankszámlát is hátha az segít, mert az például nem segített, hogy kifizetjük egy évre előre :/ .  Vettünk autót is pár napja, hát mit is mondjak?!? Itt áll ez a gyönyörűség az udvarban és nem tudok örülni neki .......... az a szerencse, hogy még sose egyszerre lett tele az a bizonyos hócipő, mikor én vagyok rossz passzban akkor apjuk pofoz össze és fordítva mikor apjuknak akkor én biztatom őt, szóval így sziporkázunk mi napról napra. Még szerencse, hogy az első találkozásom a kígyóval nem egy pocsék napomon történt, mert bizony összefutottam egy szép példánnyal, de eliszkolt a drága..............


A motel elindítása kicsit nehezebb falat lesz így egyelőre  B terv lett belőle, helyette az itteni ismerősünk átadná az egyik vállalkozását, amibe ő már belefáradt illetve a fővállalkozása mellett csinálta és kicsit sok volt már, csak hétvégén dolgoznánk vele, fesztiválokon, fagyiról van szó és átalakítható gyrososnak is a lakókocsi.  Íme egy videó a fagyiról nektek :)
                                   

Visszatérve az elejére tudtam, hogy ez fog ránk várni és, hogy nehéz lesz,  éppen ezért nem értem miért érintenek ilyen rosszul a dolgok, néha úgy érzem magam mint vihar után a megtépázott pálmafa. Egy évet adtam arra, hogy teljesen sínen legyünk.

Pár kép az elmúlt napokról:

                                                               Az óceán parton cápát is láttunk
                                                    








Banánfa az udvarban :)


Apjuk mint MiccsBjúkenen :)))







2017. október 2., hétfő

Hellllllóka mindenkiiiiiii :)

Sziasztok!
Hosszú idő után újra itt vagyok, nem ígérem, hogy  mindennapos írásaim lesznek de azért igyekszem majd. Életünkben nagyon nagy változás történt, új életet kezdtünk egy új világban. 12 napja új otthonra leltünk a floridai Tampán ........... Egyelőre stresszes napok vannak mögöttünk és még azok is állnak előttünk, ez a ház amiben vagyunk október 9-ig áll rendelkezésünkre mivel csak egy nyaralóház, a bérautó úgyszintén , így versenyt futunk az idővel :) egy autónk már van, de még szükségünk van egy kisbuszra 7-8 vagy 9 személyes, mivel anyukám is velünk költözött így már egy ötszemélyes autó kilőve. Ma megyünk két házat megnézni, izgulok nagyon, hogy végre meglegyen az otthonunk.

Tampáról pár szóban: Melllllllleg van, naggggyon meleg 33-35 fok, nem tudom hogyan lesz így karácsonyi feelingem :))))))) A város bazi nagy, nagyobb mint Pest így a házakat a külső kerületekbe néztük mert én/mi utáljuk a nagyvárosokat. Az utóbbi 12 évet egy 1000 fős kis faluban töltöttük hát gondolhatjátok, hogyan érint ez most. Másrészről viszont minden ez ember szájába van (később mutatom egy saját videóban) van itt a Busch Garden ami szuper park, vidámpark félelmetes hullámvasutakkal, állatkerttel, vízividámpark, delfinekkel úszás, baromi jó bowling pályák és hiper szuper játszóterek és még sorolhatnám ........... Tampa öbölbe és az óceánon kijelölt helyeken jet skizni lehet, ha nincs saját akkor bérelhetsz is. Hoztam itt egy kis videót nektek a you tuberól , mikor a költözés mellett döntöttünk és a megfelelő helyet kerestük, engem ez a videó fogott meg , ez a videó miatt esett a választásunk Tampára

2017. január 27., péntek

"Boldogság"

Boldog vagyok!!!!! de úgy istenigazán. Látom és érzem sokaknak ez nem tetszik. Manapság ez rém ciki. Nem is entellektüel, aki nem fetreng depresszióban. Iszonyat milyen világban élünk :/ miért kell irigykedni más boldogságán, miért kell folyton negatívan gondolkodni és negatívan értékelni ha valaki boldog? A boldogságért tenni kell, ez az egyetlen, ami nem megszerezhető, hát irigykedés helyett inkább tegyen róla ,hogy ő is az legyen. Különben is, én nem boldog vagyok, hanem vidám. Ez nem ugyanaz. A boldog nőnek nincsenek gondjai. A vidám nőnek vannak, csak megtanulta, hogyan kezelje őket, én rengeteget harcoltam érte hogy olyan legyen az életem amilyen most, rengeteg kudarc ért, de ezekből tanultam, most nyugodt a lelkem és tudok örülni magamnak :) hosszú volt az út idáig. Elkeserítő, hogy már abba is belekötnek ha az ember boldog. Semmiért sem adnám az életem :) úgy csodálatos ahogy van.

2017. január 2., hétfő

Amerika RELOADED

  Megfertőztük őket!!!

A gyerekek szintén Amerika szerelmesei lettek, akaratlanul megfertőztük őket :)

Ahogyan mi is anno első útunk alkalmával így ők is beleszerettek, ezidáig akárhányszor emlegettük a költözést Holly kézzel lábbal tiltakozott, hogy Ő  biztos nem, a barátait nem hagyja itt és nem és nem és nem akkor sem, na Ő volt az aki nem akart hazajönni, kérdeztem, hogy és a barátok? azt felelte: -Anya nem te mondtad, hogy majd lesznek új barátaim és ha majd hiányoznak az otthoniak meglátogatom őket. Anyukám volt a másik (mert ezúttal Ő és tesóm is velünk tartott még) aki az óceán parton leheveredve azt mondta, hogy hát Ő ezt minden nap el tudná viselni és márpedig ha lenne hol aludjon vagy ismerne valakit nem jönne haza, tesóm két hét után miközben én dolgoztam és kilométeres sor állt ilyeneket írt nekem:
-egyre jobban hiányzik Amerika
-hiányzik az óceán
-ha becsukom a szemem, látom magam ahogy reggelente az óceán parton futok
Hát van az úgy, hogy az ember rossz földrészre születik :) de sebaj tavasszal találkozunk a bevándorlási ügyvéddel és meglátjuk mit okoskodott nekünk ki:) hátha jövő karácsonykor már bikiniben díszítjük a karácsonyfát :)))) én aki amúgy tél és hó imádó vagyok, úgy döntöttem imádom az állandó meleget, hogy nem kell fűteni, hogy nem kell minden egyes alkalommal a nyomorult gumikat cserélgetni az autón, hogy nem fontos a quattro , ha havat akarok felmegyünk a hegyekbe de ha ne akkor meleg és meleg és meleg amíg a szem ellát. Pár képet hoztam neketek, bár már sokat láttatok az előző Amerikás bejegyzéseimből de ez most más, ez most más mert a legféltettebb kincseim is rajtuk vannak. Bejegyzésekkel megpróbálok gyakrabban jönni mert elvileg március végéig itthon vagyok, tele leszek szabad idővel ezt kapjátok ki ;)
USA képek



2016. október 24., hétfő

Az Osanit új csapattagjai

 Számomra is
ismeretlenek és teljesen új dolgok ezek az osanit termékek de azok
után ahogyan a fogzásra való golyó csodákra képes biztos vagyok benne, hogy a többi termékben sem fogok csalódni. Magyarországon már vásároltam párszor az oscillococcinum nevű homeopátiás cuccost és meg vagyok vele elégedve. De most szeretném kipróbálni az Osanit köhögésre való golyóit amit itt jobb oldalon láttok zöld színben és itt alul pedig lila színben a megfázásra/orrfolyásra valót. Ha lesz már tapasztalat írok majd pár sort mindenképpen róla.
 

2016. október 21., péntek

Az öszi ajtódísz és társai .........

........ ugyan az őszi dekoráció a házban már elfoglalta helyét vagyis foglalták helyüket de az ajtódíszt még nem sikerült elkészíteni és lassan értelmét is veszti merthogy december első napján kikerül a téli kopogtató az ajtóra, így nem tudom eldönteni van-e értelme bíbelődni vele. Az ajtódísz egyszerű és nagyszerű lett volna/lenne csak a megvalósítása olyan nyögvenyelős , had nyugtassak meg mindenkit, hogy azért megvan az oka, amit most írni fogok arra csak annyit fogtok reagálni, hogy ültök a képernyő előtt és tátott szájjal olvassátok végig újra és újra, majd azt fogjátok mondani amit már én jópárszor .... mégpedig azt, hogy egy brazil szappanopera kutyagumi az én életemhez képest, október 10-én apósom is itthagyott minket, csak úgy a semmiből két nap leforgása alatt, mikor végre kezdtem feleszmélni és elfogadni, hogy nincs többet apukám elmegy az az ember akit úgyszintén nagyon-nagyon szerettem és jobb apósom nem is lehetett volna nála ............... szóval vannak napok amikor kurvára nehéz amikor lóf@sz sincs csak egy orbitális cunami és csak próbálom a fejem a sz@r felett tartani, hogy el ne merüljek, mert nem merülhetek el.

Hamarosan jövök két dologgal, a karácsonyi ajándékötletekkel gyerekeknek, mert van jópár a tarsolyomban és az OSANIT fogzásra való golyócskák újonnan felfedezett társaival :)

Kívánok mindenkinek esőmentes napsütötte őszi hétvégét!!!

2016. szeptember 27., kedd

Vénasszonyok nyara

Megérkezett az ősz, az én kedvenc évszakom és vele együtt a kellemesen langyos idő, a reggeli csípős hideggel társítva :) ....... sárgulnak a levelek, hullanak a fáról a gesztenyék, diók, makkok amikből pazar asztali díszeket lehet készíteni. Érkezik hamarosan a sütnivaló gesztenye és tök ami az őszi estéken nagyon jól tud esni és a családot is maga köré gyűjti az illata. A tököt annyira nem szeresssük de az illata miatt sütök és anyukám meg jól megeszi :) néha én is, viszont a gesztenye az egész család kedvence. Még nem volt időm a díszek lecserélésére mert esküvő és morzsa partyn voltunk hétvégén tegnap meg ezermillió volt a dolog ma meg mégtöbb :) csinálni fogok egy két dolgot az erdőből összeszedett termésekből ...... fotózom mutatom ha készen van ....... idén a kopogtató is új lesz az ajtóra. Hasonlóra készülők mint itt a jobb oldali képen és még egy jópárat kinéztem magamnak, amit majd a következő posztaban  az elkészítés után mutatok is :)








Egy kis nosztalgia ha megengeditek, gyerekkoromban vidékre jártunk rokonokhoz ahol a ház mögött sok mogyoróbokor volt, emlékszem az unokatesóimmal az volt az első, hogy hátramentünk amikor megérkeztünk és törtük a mogyorókat fáradhatatlanul, emlékszem az ízére amikor még olyan fehér és zsenge , véleményem  szerint sokkal finomabb mint mikor meg van száradva, egyébként a diót is úgy szeretem amikor megtörjük és még le kell húzni róla a héját és olyan finom tejes vagy hogyan is szokták ezt mondani :) ♥

..... és akkor végezetül kívánok mindenkinek egy csodás őszi napfürdőzést és sok színes falevelet :)))

2016. szeptember 15., csütörtök

< A negyedik >

Megtörtént. Szerény véleményem szerint mindenki ismeri a mondást miszerint három a magyar igazság és egy a ráadás. Abba még nem mélyedtem bele, hogy kivesézem mennyi időn belül kell a négynek megtörténnie de remélhetőleg az idei évvel zártuk a rosszat.

Az első tesóm párjának elvesztése volt. Az oly sokáig várt boldogság egy pillanat alatt foszlot szét, a nővéremet a gödör mélyére taszítva. Az egész családot sokkolta az eset, kedveltük, szerettük. A családunk részévé vált. Majd alig 2 év után búcsúzni kellett tőle.

Második édesapám elvesztése volt, amiről már számtalanszor írtam és most nem szeretnék belemerülni. Fáj hol kevésbé hol pedig veszettül.

Harmadik idén júliusban pár nappal születésnapja után pótapósom (anyós párja huszonéve) aki úgyszintén mint tesóm párja minden ünnepen minden szülinapon nálunk volt, a családunk része és úgyszintén szó nélkül egyik pillanatról a másikra ment el.

Negyedik nagymamám, egy hónapja fekszik bal oldalára lebénulva és sír vagy alszik, várja a halált ami megváltás lenne számára mert kutyául szenved.

Szóval a mondás beteljesedett, újratervezés indul!!!

2016. szeptember 7., szerda

Ő

 Igen Ő. ÁRMIN. Rettentően büszke vagyok rá, ez leírhatatlan. Egyszerűen csak elönti az ember szívét ez az érzés, átjárja a melegség az egész testet tetőtől talpig, könnyes lesz a szem és csak állsz, egyszerűen csak állsz és mérhetetlenül büszke vagy rá. ♥♥♥

Nem nagyon írtam Árminról az utóbbi időben, mondjuk úgy általában nem is írtam, szóval tudni kell róla, hogy a megszokott dolgokat szereti vagyis inkább ragaszkodik hozzájuk, mindennek megvan a menete és ha az nagyban eltér a megszokottól akkor nagyon tud ellenkezni (na nem hisztizik, soha nem hisztizett csak egyszerűen nem tudod meggyőzni) ............... amíg nem biztos valamiben addig nem csinálja, legyen az beszéd, bicikli, vagy bármi amit tanulni kell, viszont ha már úgy érzi, hogy tudja akkor olyan mintha mindig azt csinálta volna ................ szelektál de kőkeményen, ha azt érzi, hogy valaki nem őszintén kedveségből közeledik felé hanem mert kell vagy mert az a dolga akkor egyszerűen nem kommunikál vele, ha valaki rámenős vagy erőlteti a dolgot, olyan falat húz maga köré, hogy ember legyen a talpán aki azt lebontja, viszont ha valaki szimpatikus neki azt nagyon szereti ............ iszonyatosan kedves és jószívű, a három közül az első aki nekiáll rendet csinálni amikor szólok, ha kérem, hogy hozzon nekem oda valamit szó nélkül szalad, borzasztóan anyás ♥  ................... az utóbbi fél évben rengeteget változott, olyan nagyfiú lett :) fejben és testben is (nőtt egy csomót) ... ami meglepett és könnyeket csalt a szemembe, hogy szeret iskolába járni, (igaz még csak 3. nap, kopp-kopp) kedveli a tanító nénit (amitől rettentően féltem, hogy nem fogja) ez tőle nagy dolog és én úúúgy örülök, hogy ez ilyen könnyen ment.

Megmondom őszintén utálom, hogy iskolába jár!!! Annyira jó lett volna még egy év oviban, hiszen éppen, hogy elmúlt 6 éves ..... hálisten Ő ezt nem érzi, próbálom is leplezni előtte, de rohadtul bosszant, hogy miért kell már ilyen korán kezdeni ezt a hülye iskolát.

2016. szeptember 5., hétfő

Becsengettek :)

  Hát elérkezett ez a nap is, a felhőtlen későnlefekvős napoknak vége, jönnek a szürke hétköznapok a szokásos mókuskerék effektussal, reggel 7-kor kelünk iskola, óvoda, dél körül haza, ebéd, házi feladat, játék ,7-kor fürdés-vacsi-mese-alvás és nap mint nap mint nap ;) nahhh sebaj majd nekilátunk és kiszínezzük, nem lesz az oly szürke :) előszörisssss lesz egy Halloween party munkahétvége ahova természetesen a gyerekek is kijönnek és ajánlom mindenki figyelmébe mert a tavalyi is fenomenális volt. Aztán lesz egy nyaralásunk nov.5-20-ig gyerekekkel, anyukámmal tesómmal együtt, szerintem azt, hogy hova merre, tudja mindenki magától ;) aztán lesz úgyszintén egy munkahétvége dec.8-11-ig ami Adventzauber (Adventi varázslat)  néven fut és szerintem igen csípős lesz akkortájt már az idő de tuti csúcsszuper lesz :) majd jön a karácsonyi készülődés, jönnek a gesztenyesütős, összebújós, filmnézős hosszú téli esték.

............ és igen-igen elérkezett a nap amikor a kiskirályfi iskolába megy, az első iskolai nap amit kicsit félve kicsit izgatottan várt ........... hogy én? én hogyan vártam? boldogan mert: -Én már nagyfiú vagyok anya!!! , dühösen, hogy ilyen veszettül rohan az idő, szomorúan hiszen még olyan kicsi és még szomorúbban mert öregszem, félelemben mert Ő a megszokott dolgokat szereti és nehezen fogadja a nagy változásokat ....... és amúgy úgy összességében sírva és boldogan mert Ő már nagyfiú és én meg leírhatatlanul büszke vagyok rá ♥♥♥

Holly pedig harmadik osztályba lépett, 9 és fél éves olyan picike még de mégis olyan nagy :) főz és nagyon büszke magára, az öltözködésre nagyon kényes ....... kérdezem én mint kezdő nemistudom milyen korban lévő ded anyukája, hogy normális dolog az, hogy azon kell vele vitázni, hogy mi mihez passzol és mihez nem? ha rajta múlna több cipője lenne mint nekem, hogy képes órákig billegetni magát a tükörbe? jahhhhj istenem mi vár rám :))))))

2016. augusztus 31., szerda

Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak .........

Esténként észrevétlen szökik a kertekbe a jóleső hideg, jobb már bezárni az ablakokat éjszakára. Csípősek a hajnalok is. A korai harmat sokáig lógatja lábát a fűszálakon, a nap is mintha messzebbről, búcsút intve sütne. Még nem engedjük le a vizet a kerti medencéből, mert hátha... de tudjuk, idén nyáron már nem nagyon fogunk pancsolni benne. A virágokat is elhaló lelkesedéssel, nyár végi illemből locsolja csak az ember. A legsötétebb gyümölcsök szezonja múlik lassan, a friss szilva is puhán pottyan le az ágról. A zöldek elfáradtak mind, májusi üdeségük messze már. A fény is más színű: kicsit tompább, életlenebb a mindent beborító világosság.
A naptár reménykedik, mutat még pár napot a meleg évszakból, miközben látjuk, érezzük, csak hinni nem akarjuk, hogy halkan véget ért ez a nyár is.

2016. augusztus 16., kedd

Utolsó ...............


Az élet ami néhol sima néhol viszont kegyetlenül hepehupás. Sok-sok minden történt az elmúlt hetekben hónapokban velünk, hogy hogyan érzem magam? Leírhatatlan! Van egy űr van egy valamilyen érzés amit semmivel hangsúlyozom semmivel az égvilágon nem tudok betömni, hiányzik egy részem, kitépték és hiába foltozgatom, folyton kiszakad, megmagyarázhatatlan........ az idő megoldja! idővel jobb lesz! ezt hallom léptem nyomon, hát nem!!! rohadtul nem lesz jobb se könnyebb se nem fogja az idő megoldani!!! HIÁNYZIK!!!CEFETÜL HIÁNYZIK! Ordítani tudnék nap mint nap és nem, hogy egyre könnyebb lenne hanem egyre nagyobb az űr és az érzés, hogy soha többé nem láthatom ......... nem kívánom senkinek.

Eddig két fázisban voltam, először amikor értetlenül álltam, és nyakra-főre azt kérdeztem magamtól, az égtől, a körülöttem lévőktől, Istentől (pedig nem hiszek benne), hogy “Miért?” “Miért ő?” “Miért most?” “Miért?”. A második fázis, amikor már nem kérdeztem, csak beletörődtem.  

Nehéz lenne választ adni arra a kérdésre, hogy mikor nehezebb az elvesztése valakinek. Ha tudod előre és van időd felkészülni, elbúcsúzni, látod a másik tekintetében, hogy igen, ő pontosan tudja, hogy nincs sok hátra. Itt kell hagynia téged, az életet és fogalma sincs, hogy mi jön ezután. Pokoli érzés lehet. Láttam apukám szemébe, hogy tudja és azt is,hogy nagyon fél. Maga a halál tényleg csupán egyetlen pillanat volt az ő számára, én pedig kénytelen vagyok elfogadni, hogy csak nekem nehéz. Annak, aki itt maradt. Nem akart meghalni .... annyira élni akart, látni az unokáit felnőni. Azt mondják neki már jó, egy jobb helyről figyel minket és vigyáz ránk, ahol már nincs fájdalom. ÉN azt kérdem jobb? Miért lenne jobb? Hiszen élni akart, hiszen itt akart lenni még egy darabig. Nem! Nem jobb neki, ha választhatott volna biztos az életet választja.

                
Olyan hirtelen ragadta el őt a halál, hogy nekem még él. Nem hiszem el, hiszen ő él, nemrég láttam, beszéltem hozzá, fogta a kezem, éreztem az illatát. Hogy a fenébe ne élne? Az a döbbenet, semmihez sem fogható, amit ilyenkor átél az ember. Nemcsak lelkileg fizikailag is. A testben olyan folyamatok indulnak be, olyan sokkhatás éri a szervezetet, amit nagyon nehéz kibírni. Mintha a saját testemen kívül élném meg. Emlékszem, ahogy eljutott a tudatomig az információ csak a földet bámultam földbegyökerezett lábakkal mintha minden erőt kiszippantottak volna belőlem. Az emberre rátelepszik egy érzés, hogy ez az egész egy hihetetlen álom, ez nem a valóság. De nem álom.

Amikor átlépsz a “Beletörődtem” fázisba, nem jelenti azt, hogy túlléptél rajta, hogy már nem fáj, csak rájössz, hogy nem tudod visszahozni semmivel, sem őrjöngéssel, sem zokogással, sem csendes sírással. Egy ponton rájössz, hogy nincs értelme további könnyhullatásnak, hiszen nem tudod megváltoztatni a megváltoztathatatlant. El kell fogadnom a tényt, hogy nem látom többé. Nem ölelhetem többé. Nem mondhatom neki többé, hogy szia apa és Ő nem mondhatja nekem többé amit pár nappal a halála előtt mondott nekem: csak annyit, hogy szeretlek és így utólag belegondolva tudnom kellett volna, hogy búcsúzik. Nem tudom, hogy létezik-e menny és pokol, én abban hiszek, hogy létezik egy olyan hely, ahová mindannyian elérkezünk egyszer.
                                              Ő elment. Én itt maradtam.
                                              Nem gondoltam volna, de
                                                     kicsit belehaltam.                                         
                                              Még találkozunk APA!!! ♥♥♥

2016. július 28., csütörtök

Csak pöcc és huss ..................

..........vagyis mint egy varázsütés úgy telte el újra egy év. Az én kiskirályfim pedig a 6. évet tölti ma ..... Nagyon boldog születésnapot édesem!!!

2016. május 7., szombat

Értelem és érzelem :)

Érett nő csak akkor lehetsz, ha már elengedted a félelmeidet. Már nem zavar az a néhány plusz kiló, ha a kihívásokat mosolyogva fogadod, ha úgy tudsz szeretni, ahogy csak tőled telik. Mert egy igazi, őszinte nő nem fontolgatja, hogy mennyit adjon, és kinek, hiszen tudja, hogy rengeteg van még ott, ahonnan ez jött, a lelke sosem ürül ki. Csordultig van az élet szeretetével. Nem aggódik, ha valamihez nem ért, inkább mulattatja, hogy mások mennyit aggódnak a hiányosságaikon. Nem érdekli, hiszen tudja, hogy bizonyos dolgokban viszont ő a jobb. Ha már a csalódások nem törik össze, hanem leckének fogja fel, és emelt fővel magassarkúban tovább tipeg, és hagyja hogy a szél belekapjon a hajába, és elrepítse a gondokat. A vérbeli nő tudja, hogy nincs lehetetlen, minden csak akarás kérdése. És hogy nincs olyan, hogy tökéletes. Tudja, hogy mikor veheti elő a kislányt, ami ott lakozik benne, és hogy mikor legyen maga Seherezádé. Szüntelen óv és kényeztet, de nem felejti el, hogy magát is szeretnie kell minden nap. Tudja, hogy nem kell állandóan erősnek lennie, hiszen az érzelmektől lesz valaki ember. Tisztában van vele, hogy néhány dologra nincs magyarázat, és hogy neki semmit sem kell megmagyaráznia, hiszen ugyanolyan kötött, mint amennyire szabad. És csak ő dönti el, kihez köti magát, és kinek engedi, hogy sírni lássa, hogy az élete része legyen. Egy igazi nő nem engedi, hogy bárki is átgázoljon rajta, mert elsétál onnan, ahol kevesebbet kap, mint amennyit megérdemel. Nincs szüksége megmentőre, mert erős, kitartó, önmaga hőse, de hagyja a férfit maga mellett hősnek lenni. Tudja, hogy nem kell mindig sminket viselnie, hiszen a szépségével tökéletesen tisztában van. És tudja, hogy akkor szép valaki, ha a lelkében nyoma sincs háborúnak. Ha már túl van néhány fontos leckén, és a többit tárt karokkal várja, hiszen azok fejlesztik. Elenged, szeret, ölel, bátorít, megvalósít, vagy egyszerűen csak élvezi, és tudja, hogy az Élet valójában szép. NŐnek lenni pedig csudijó.

2016. április 10., vasárnap

Pár szóban Floridáról (ORLANDO)


Nos elérkeztünk Orlandoba azon belül pedig az UNIVERSAL STUDIÓBA ahol a felnőttek is gyerekké válnak amint betették a lábukat a kapun  :) ez a felnőttek mekkája, na jó a gyerekeké is. Mindenre fel akarsz ülni mindent ki akarsz próbálni mert vonz, harmadszorra voltunk itt vagyis előző két alkalommal a Los Angelesibe de nem tudsz parancsolni a benned rejtőző gyereknek, megállsz ... gondolkodsz ..... és rájössz!!! rájössz,hogy pontosan nagyított mása vagy a gyermekednek :))) és elengeded magad és hagyod hadd sodorjon az ár ....... olyan élményekkel gazdagodtam így 35 éves fejjel amit soha senki nem vehet el tőlem és nagyon boldog vagyok , hogy ez megadatott, hogy  eljuthattam ide. A belépő nem olcsó de ilyenkor nem szabad ezen kattogni, még az express kártyát is megvettük, abból is az unlimitedet ,hogy ne 
kelljen túl sokat sorba állni :) és volt olyan amire háromszor is felültünk. Itt konkrétan 90 percet kellett várni express kártya nélkül. De ha valamilyen okból nincs express kártyánk ne keseredjünk megéri a 90 perc várakozást!!! :)





Simpsonék az egyik kedvenceink :) Szeretjük a mesét és a hullámvasutat meg főleg. Ha a sors is úgy akarja novemberben immáron gyerekekkel újra az universal studio vendégei leszünk :)
Van itt még jó kis Shrek is :) Minionok, Harry Potterből legalább három féle, Transformers ride és még sokan mások  :) a mese/film figurákkal fotózkodni is lehet bármely attrakciónál.


A másik paradicsom az Islands of Adventure na ez az ütősebb felnőtt gyerek paradicsom, van itt is mi szem szájnak ingere, és amíg meg nem feledkezem róla a kajában sem csalódtam egyszersem.

Mindkét park óriási, az én férjem aki normálisan normális :)))) és nem nyavalygós féle, na most nyavalygott rendesen :) fájt a dereka igaz nekem is iszonyatosan.

Erre is felültünk, leírhatatlanul jó volt :)


Késő estig róttuk a park kesze kúsza utcáit.


Ez a vizes cucc nagyon jó volt :) Videoban láthatjátok amint bugyiig levizesednek az emberek. Na ez nem csalás nem ámítás így is van, saját videó :)


video




Harry Potteréket fantasztikusan elkészítették, mintha ott lennél a könyvben :)
Hogy ez sor ??? ugyanmár dehoggggyis !!! ............... és ami hihetetlen ebben a sorban az, hogy pikk-pakk lement, észre se vetted és már pattantál is be a az ülésbe :) olyan szervezetten működik, hogy csak pislákol az ember mennyire össze tudnak dolgozni.


igen erre is felültünk és amennyire nagyon paráztam annyira nagyon jó volt, csak azt tudod hajtogatni egy ilyen után, hogy még-még-még. Ez a szabad esés hát ez ......... nekem kell egy ilyen itthonra, úristen nagyon féltem és rohadtul sikítva nevettem, szenzációs volt!!!!!! ------->
Amiről nem szabad megfeledkezni az a Jurassic Park a kedvencem habár meg kell mondanom nagyon nagyon parázok mindig tőle, ez az épület amit láttok na ezen zuhansz szinte függőlegesen a sötétben, annyira ízé, hogy még most is végig futott a hideg rajtam pedig csak felidéztem magamban :) Mikor húznak felfele szépen elterelik a figyelmedet egy tirex fejjel ami éppen téged vagyis a csónakot készül bekapni és amint odaérsz már billensz is át a túloldalra és zuhansz, ahhhhhh felejthetetlen élmény :)))) Ezen a másik képen a nadrágomon lévő vízfoltot próbáltam szemléltetni egy 5 dolláros szárítógépezés után.  A videó rövid de próbáltam a lényegre szorítkozni,hogy elférjen a telefon memoárjában a sokminden :)
video
Floridai kalandozásunk végére értem, még egy pár gyöngyszem a végére :)

a pihenő/benzinkút ami az autópálya közepén van :) imádom
a kamionos aki 75 mérföldnél le akar tolni pedig 70 mérföld a megengedett 
majd a kamion szépen le is tol :)))))
majd jön mindenki más is és szépen meg is előznek, pedig mint mondottam még mi is túlléptük a megengedett sebességet