Tegnap a babaneten Erdélyről beszélgettünk és olyan jó volt visszaemlékezni megnéztem a szűlővárosom honlapját és a térképen megtaláltam az utcát ahol laktunk, olyan furcsa érzésem lett, úgy éreztem azonnal szeretnék indulni és megnézni a régi házunkat, életemben először fogott el ez az érzés eddig mindig utálattal gondoltam rá (és visszaemlékeztem az utcában a játszó pajtásaimra akikkel naphosszat az utcán fociztunk ,autóztunk, beszélgettünk nagyokat a hársfa tövében,a nagy szánkózásokra a pioner háznál) nem tudom miért most elöszőr szívszoritó volt visszaemlékezni, ott kellett hagynom a barátaimat az otthonunkat, de hát az utolsó hónapokban a románok megkeserítették az életünket!Aki ezt nem élte át annak fogalma sincs mit éltünk át pl mikor az iskolában folyamatosan lökdöstek, és belénk kötöttek a románok.(még egy kis érdekesség Romániában emlékeim szerint habár majd rákérdezek a szüleimtől nem volt ekkora nézetkülömbség a magyarok és a cigányok között, mikor a forradalom kitört és a főtéren a románok álltak szemben a magyarokkal egyszer csak megjelentek a cigányok és azt kiabálták kórusban hogy:- Ne féljetek magyarok megjöttek a cigányok!!! nem emlékszem pontosan ki mesélte talán az apukám mert ő ott volt a "front vonalon" el is találták víz ágyúval csupa vizesen jött haza. Na mindegy régen volt, habár ezek a sérelmek ha nincsenek is jelen a mindennapjainkban de sose felejtsük el!!!
A pirossal jelöltnél laktak apukám szülei a kékkel jelöltnél pedig mi:

http://www.muresonline.ro/hu/ ha valakit érdekel ez itt Marosvásárhely honlapja.