Az örület határán másodszor

Nem kicsit összetörve írok most ezért elnézést ha kissé zavaros lesz. Tegnap mentő vitte Hollyt kórházba. Másodszor fordult elő ez a dolog, az első után azt hittem már felkészültem és tudom legközelebb mit kell tennem, de tévedtem ,ez alkalommal sokkal rémesebb volt mint az első SENKINEK SEM KÍVÁNOM :((( én magamon kívül csak remegő hangon sírva kiabáltam és ráztam Hollyt hogy magához térjen. Most engedtek haza a kórházból eddig még tartottam magam de mikor bejöttem a házba és a helyszínhez értem leültem az ágyra és csak ömlöttek a könnyeim :(( ezt a bejegyzést is már egy órája próbálom írni de mindannyiszor elfog a sírás és abba kell hagynom.

Tegnap Holly kinder pinguit majszolva mesélt nekem valamit (már nem emlékszem mit) boldog volt és nevetett egyszer csak kezei a levegőben maradtak abbahagyta a beszédet és dőlt, hiába kaptam utána már nem értem el ,mozdulatlanul ,vigyázz állásban dőlt el mint egy zsák, a feje a kövön akkorát koppant nem hittem benne hogy egyben maradt de hálisten igen, sírni kezdett felkaptam próbáltam vigasztalni, egyszer csak hátravágta a kezembe magát (nem ejtettem el) szemei felakadva teste teljesen megfeszülve feje kék és lila színben , elkezdett remegni de nem volt magánál, először azt hittem a csoki akadhatott a torkán ezért fejjel lefelé fordítottam de semmi, a teste úgy megfeszült ,hogy nem bírtam kiegyenesíteni, a telefonomat sehol nem találtam, mikor végre magához tért a fejét nem tudta tartani a vállamra borult és csak nyöszörgött, telefonomat megtaláltam hívtam Árpit közben próbáltam Hollyt beszéddel tartani kérdezgettem ,hogy válaszolnia kelljen hogy tudjam magánál van e, szegény Árpit is jól megijesztettem mikor még mindig remegő hangon néha sírva fakadva kértem azonnal jöjjön haza, mondta küldi a mentőket és jön, mentő hálisten 4 percen belül itt volt és 5 percen belül Árpi is , Holly addigra már egész jó színben volt és már nem is nyafizott csak pihegett a vállamon. De mindenképpen kórház azt mondták ezzel teljesen egyet értettem egy percig sem tudtam volna egyedül maradni a gyerekkel, szirénázva, rohanva vittek ,Hollyt egyből EKG-ra tették vizsgálták, elvittek EEG-re is ,csináltak tüdő röntgent kapott infúziót, és tegnaptól egészen ma délig folyamatosan EKG volt rajta, a vérvétellel és infúzióval nagyon megkínozták szegénykémet egyik karján sem találták a vénáit így végül a kézfejét szúrták meg.Végig mellette voltam egy percre sem engedtem el a kezét, családi szobában voltunk ahol csak egy felnőtt és egy gyermekágy volt, tv-vel saját fürdővel, wc-vel. Tegnap este Árpi mikor ment haza szegény kis manócska csak kiabált ....apa én is megyek veled vigyél haza.... szóljál a doktor bácsinak engedjen haza...... ezeket hajtogatta, apja miután eljött megnyugodott picit de azt kérte ne engedjem hogy többet vizsgálják most mondjátok meg mit kellett volna mondanom hát azt mondtam nem fogom engedni holott tudtam ma még várja pár vizsgálat vizit stb, ma reggel mikor bejött a nővérke már görbült is a szája.

Minden lelete TÖKÉLETES!!!! Nem tudják megmondani mi lehette de mint az elsőnél most is az AFFEKTÍV APNOÉ-re gondolnak. Most úgye itthon vagyunk, nem bírok odamenni ahol elesett és félek holnap egyedül maradni vele. Pár másodperc volt az egész de nekem óráknak tünt, kérem az istent ,hogy soha többé ne forduljon ez elő mert nem bírom mégegyszer végigcsinálni de ha mégis előfordulna ott akarok lenni (ki érti ezt?),mindkét alkalomnál én voltam vele nem akarom hogy ezt másnak is át kelljen élni (gondolok itt az ovira, anyukámra ,stb) Egyszó mint száz a lelki állapotom a béka se......e alatt van teljesen magamon kivül vagyok még :(