Azt hittem ma már jobb lesz :( de nem ,ő azt mondja jobban van meg lohadt is az arca ,de a doki nem igazán elégedett ,ma is megkínozta, nyomkodta, tisztította neki ..... azt hittem nekem is könnyebb lesz de nem nagyon nehezen jövök el a kórházból, ma is ahogy kiértünk az autóhoz Hollyt beültettem én meg az autó mellett sírtam, hogy legalább ő ne lássa, de érzi a drágám, azt kérdezte mikor beültem az autóba, hogy -Azért vagy szomorú mert apa beteg? és többször kérdezi mikor jön már haza? most ahogy hazafele jöttünk útközben azt mondta -Apám már biztos otthon van ..... mondtam neki hogy sajnos még nincs de azt válaszolta megnézem a garázsban biztos ott van az autója, ha nem is egész nap de párszor egy-egy gyenge pillanatomban, biztos hormonok is közrejátszanak ,elsírom magam mégha csak egy pillanatra is, tegnap hazajöttünk és olyan idegen volt minden, nem éreztem azt hogy itthon lennék furcsa volt és legszívesebben menekültem volna ki a házból :( jól mondta hétfőn reggel mikor ment ....azt mondta .....-Te itthon fogsz megörülni én meg a kórházba :/

Köszönöm a hívást andy11-nek és az sms-ket a többieknek, jól esnek :)