Menni vagy nem menni

A tegnap reggelem nagyon gondterhelten indult, habár ennél nagyobb gondom sose legyen.Reggel már fél 7-kor megébredtem és nem is tudtam visszaaludni, a babanetes találkozón gondolkodtam, hogy menjünk vagy ne menjünk, egyetlen 1 érv szólt mellette és sok ellen de győzött az az egy :)
mellette:
1. Menni szeretnék találkozni mindenkivel akit kedvelek, szeretek :)
ellene:
1. utálok vezetni főúton és 70km ott kell megtennem
2. 250km-2 és fél óra
3. történik valami velem meg Hollyval és Ármin egyedül marad apával
4. nem szeretem Pesten sehol otthagyni az autót
stb-stb-stb

De nem bántam meg, igaz csak két órát voltunk de annyira jó volt beszélgetni, és még az út is viszonylag zökkenőmentes volt, nővérem fia is eljött velünk és ez valahogy megmagyarázhatatlan módon nyugalmat adott, hogy nem egyedül vagyunk. A reggel úgy kezdődött,hogy miután felébredtem több mint fél órán keresztül folyattam magamra a forró vizet és a menni vagy nem menni járt a fejembe, fél kilenckor elindultunk anyuhoz mert ott raktároztam le Ármint és mondtam amíg elmegyek a fodrászhoz eldöntöm megyünk e vagy sem de a fodrász végére sem sikerült dűlőre jutnom, leültem kajálni mondom miközben eszek eldöntöm :D hát nem sikerült ott ültem a széken és csak néztem ki a fejemből aztán jött Csabi kérdeztem menjünk, azt mondta menjünk Ő is akart Pesten valamit .... elindultunk .... nehezen hagytam ott Ármint habár sehol jobb kezekben nincs mint anyumnál ... nagyon hiányzott és mire Pestre értünk már nagyon bántam, hogy nincs velünk.Az út mindjárt úgy kezdődött, hogy már Sopronból sem tudtunk kijönni mert lezárták a Sopron-Kópháza közti utat baleset miatt,(mint utóbb kiderült egy osztrák terepjárós ütött el egy motorost) közben az is kiderült, hogy nem jó forgalmi van nálam. :D Jó volt, örülök, hogy így alakult.