♥ Tavaly ilyenkor ♥

Emlékezetes nap a tavaly 27-e :) ezidőtájt érkeztek meg anyukámék és anyós is mert riasztást kaptak, hogy érkezik zsebibaba. Nagyon izgultam és nemkevésbé féltem, hogy minden rendben legyen, 10 percenként jöttek a fájások, emlékszem Árpi tekintetére ahogy kissé aggódva-kissé megijedve pillantott rám szinte félpercenként míg a kórházhoz értünk (sose felejtem el) olyan érdekes volt olyan más volt az arca mint máskor :) Mikor beértünk a kórházba megtörténtek a szokásos rutin dolgok és ezzel együtt abbamaradtak a fájások is, egy idő után Árpi hazajött, mondta a szülésznő feküdjek le aludjak-pihenjek mert ha újra indul szűkség lesz az erőmre ha meg nem indul újra reggel hazamehetek, gondoltam magamba AHA persze innen én gyerek nélkül haza nem megyek :D úgyhogy a szobámba elkezdtem fel alá járkálni és beszélni zsebihez, meggyőzni, hogy jöjjön mert mindenki nagyon várja.Eszébe sem volt hajnali kettőig mászkáltam fel-alá, kissé elfáradtam megpróbáltam aludni,de alvás helyett következett fél óra sírás, hogy ha Holly felébred és engem akar akkor mi lesz? és hogy én megyek most haza mert vele akarok aludni! De végül győzött a fáradtság és elaludtam.Nemegészen 3 órát sikerült aludnom mert Ármin úgy döntött jön, méghozzá olyan fájásokkal amire nem számítottam. 8:50-kor látta meg a napvilágot,tisztán emlékszem ahogyan a kis kezével megmarkolta az ujjamat és a szülésznő arcára amikor lemérte a nemkevesebb mint 4210 grammját, az ember ott és akkor azt várja ,hogy vége legyen már de az az érzés sem hasonlítható semmihez amikor kibújik teljes egészében amikor megszűnik az összes fájdalom amikor megszűnik körülöttem a világ és csak csodálom őt/őket hogy milyen gyönyörű.Csodás az egész minden fájdalmával együtt.

Szóval tavaly ilyenkor még azt hittem 27-e lesz a nagy nap ♥

Az imént megkérdeztem Árpitól emlékszel mit csináltunk tavaly ilyenkor, cseppet sem nézett rám hülyén :D kérdezem ismét na emlékszel ..... azt mondja fára másztunk :D ....(én) dehogy mentünk a kórházba és ismét érdekes arcot vágott :))