Most a nagylányom hiányzik :( mamázik szerdáig.Ma vittem át Sopronba és ott alszik két napot, húúúú de furcsa volt az este nélküle.Írnék pár sort róla mert nagyon aggódom érte.Az utóbbi időben kicsit kezelhetetlen, habár nem is jó kifejezés ez ........ nem is tudom mi a megfelelője a viselkedésének. Akaratos issszonyatosan, boltba nem, meg egyébként sem, csak Árminnal, ha valamivel játszik és Ármin elindul felé már vinnyog is, ha kel fellöki, arrébb löki, ráüt a kezére és ha kérem, had fogja meg Ármin egy kicsit azt a játékot kikészül. Nem tudom van e ez más tesóknál is így, minden érdekel kinél hogy mennek ezek a dolgok.Féltem Hollyt nagyon, arra gondolok féltékeny, de ha kérdezem mi baj miért ilyen Árminnal? valami bántja/valaki bántotta vagy csak úgy egyáltalán, nem ad olyan választ amiből azt tudnám, hogy igen ez a baj, mert semmi különös magyarázat csakhogy -Anya én akarok azzal játszani és az Ármin bosszant. Ma amíg elment inni Ármin lecsapott az üres kisszékre és fel is mászott rá, mikor Holly visszaért szegény Árminci már repült is lefele a székről és ha rászólok újabban olyan keservesen elkezd sírni, hogy megszakad a szívem és félek nehogy azt gondolja, hogy Őt már nem szeretem, ha kérem, hogy hagyja abba a sírást azt válaszolja,hogy nem tudja.Ritkán vannak ezek a dolgok de akkor is aggódom, meséljetek volt/van nálatok is ilyen?(mi ez testvérháború) Mert amúgy kenyérre lehet kenni, bármit kérek odahozza,ha Ármin felébred rohan hozzá, sokat játszanak együtt beszélget Árminhoz, foglalkoztatja, de jön egy fuvallat és bekattan vagy mit is tudnék írni rá .......... pedig ha alszik Ármin csakis vele vagyok és imádom minden percben.
2 megjegyzés:
Pont elkezdtem írni valami hasonló bejegyzést Lilláról, bár nem kifejezetten a testvérháborúról, hanem inkább arról,hogy mennyire nehéz most vele: hisztis, kezelhetetlen, undok, nem fogad szót és társai.
Nem tudom mitől lehet, én arra gondolok, hogy a dackorszak és a testvérféltékenység most csúcsosodhat. Próbálok én se mindig rászólni Lillára, de ha pl. ráül Hanna hátára, akkor már csak muszáj, nem?
Jajj, nehéz, tudom.. tartsunk ki! :-)
Jaj nálunk is van ilyen de igazából én sem tudom kezelni mert ha egyiknek adok igazat akkor a másik sír vagy fordítva.Van olyan,hogy valami bejön pl. az ha elhívom őket közösen rajzolni,homokozni addig amíg összhangban vannak csend és nyugalom van de aztán kezdődik előröl minden tehát ha valami jó tanácsot kapnál valahonnan ennek a kezelésére légyszives oszd meg velem is mert tanácstalan vagyok ez ügyben én is.
Megjegyzés küldése