Hát nem mondanám, hogy gördülékeny volt a hazajövetel. Mikor a szívem szakad meg úgy hiányzik és alig várom, hogy lássam,kislányom közli, hogy Ő bizony nem akar hazajönni marad a mamánál és kezdődik a keserves nem akarok menni anya és társai. Jómagam meg próbáltam visszatartani de NEM ment, rámtört a sírás úgy özönvízszerűen, na BRAVÓ szép volt anya, de hogyan is tarthattam volna vissza mikor annyira rosszul esett,olyan kétségbeejtőnek éreztem a dolgot mint még soha semmit.Szegény Holly is jól megijedt,hogy most miért sírok
(kis butám honnan is tudhatná). Cemét hormonok!!! Vagy csak az anyai szívnek esett rosszul!? Délután mikor indultunk már nem volt gond, öltözött jött probléma nélkül, végigbeszélgettük az utat és itthon kezdésnek bicikliztünk egyet utána meg színeztünk bent.Szoktam neki mondani ahogy ma is mondtam, hogy Dr Huszai Holly :D hát ma kijelentette, hogy Ő nem lesz doktor hanem takarítónő, hát most erre mit mondjak? :D
De hogy valami jót is írjak: Ármin megy pár lépést kapaszkodás nélkül, oooolyan cuki el is felejtettem milyen örömet tud ez okozni.
Zoé meg egy kis energiabomba, naponta legalább 4 szer mozog,különböző napszakokban különböző erősséggel különböző ideig :) alvásnál ha valamilyen pozíció nem tetszetős neki azonnal "hangot" rúgást ad neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése