Eljutottam arra a szintre,hogy elég volt, semmi sem jó, extra nyűgös vagyok és extra elviselhetetlen szerintem és extrául nincs kedvem semmihez, jaaaa "DE" aludni azt szeretnék csakhogy azt meg nemigazán tudok illetve "DE" csak nem éppen praktikus vezetés közben szunyókálni.Semmit nem csinálok szinte mégis holtfáradt vagyok és végül de nem utolsó sorban semmi kedvem a fájdalomhoz, habár mindkét gyerkőc fájdalomcsillapító nélkül született most mégis gondolkodom egy kis túladagolt eda-n hogy semmit ne érezzek :D szeretnék már túl lenni rajta.
MÁS:Amúgy jól vagyunk "kopp-kopp" .Holly folyton Zoéról beszél és már nagyon várja, az Ő ágya mellé kellett rakni Zoé ágyát (L alakban vannak) folyton pátyolgatja Ármint is ... szalad oda ha elesett, öleli,puszilgatja, vigasztalja ,néha csak nagyokat pislogok ki a fejemből ... egy tündér. Ármin pedig egy huncut kis malac, még a szeme sem áll jól, pillanatok alatt elolvadok tőle.Zoé már keveset mozog és a napokban egy emelettel lejjebb költözött a pocakom is ... szerintem készülődik a kis töpörtyű akit 3000 grammra becsültek a minap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése