Hiszti vagy valami más!?!

Az utóbbi időben igazán kétségbe estem, Holly viselkedése bizonyos szituációkban rémisztő számomra. Egy példa: Anyunál voltunk ... Ármin lecsapni készült Holly babájára, mikor ezt Holly észlelte már szaladt is és Ármint utolérve lökött egyet rajta neki az étkezőasztal szélének, megijedtem mert Ármin rémes sírásban kezdett rákiabáltam Hollyra,hogy mit csinált ... Ő abban a pillanatban keserves sírásban tört ki és mikor magyarázni próbáltam neki,hogy mi történhetett volna csak jobban bepöccent és ökölbeszorított kezeit a feje két oldalához szorította és azt mondogatta sírva,hogy hagyjál békén ... nem tudtam megnyugtatni mert nem engedte. Eltelt 10 perc is mire megnyugodott és magától odajött, odabújt hozzám és szorította a nyakam. Elsírtam magam ... borzasztó érzés volt,hogy nem tudom megvigasztalni, sose bocsájtanám meg magamnak ha miattam ,azért mert nem figyelek eléggé oda rá valamilyen sérülés érné a kis lelkét ami hatással lenne későbbi életére, a neten már keresgélni kezdtem gyerekpszichológust, vagy tökmindegy valakit aki mondja meg mit tegyek ... a minap egy blogban barangolva ugyanezzel a problémával találtam szembe magam és a kommentek alapján még máshol is akad ilyen ... ebben a bizonyos blogban egy kis extra figyelmet szentelve a kislánynak változott a helyzet ... remélem nálunk is fog. Eddig is különösen érzékeny voltam arra,hogy mindegyik gyerekem ugyanannyi törődést,figyelmet kapjon,hogy még csak véletlenül sem legyen különbség téve köztük. Sokat töprengtem az eset óta és hát valljuk be Holly drágám igencsak meg lett terhelve az utóbbi időben ... ugye ott kezdődik,hogy 3 és fél évig egyedül volt,aztán az ovi miatt kapott egy extra adag érzékenységet szegénykém mert Ő a főcsacsogó be lett téve egy olyan környezetbe ahol sem Ő nem értett semmit sem Őt nem értették meg (nem is akarok belegondolni mi zajlott le szegénykémben mert rögtön sírhatnékom támad, borzalmas lehetett neki de mindezek ellenére két hét alatt beszokott) aztán megérkezett Ármin aki nonstop cicin lógott és így sokkal kevesebb időm jutott arra ami azelőtt csak a kettőnké volt (borzalmas volt azt mondani és látni a kis türelmes de mégis letört arcát,hogy egy picit később mert Ármin eszik)most meg érkezett még egy tesó és hát az első 2-3 hét nem volt éppen könnyű nekem és nekik sem, meg a kórház, és ki tudja még mi nyomja a kis lelkét, ha beszélgetünk nem mond semmit illetve azt ,hogy nincsen semmi baj és még hozzáfűzi -téged szeretlek a legjobban! Annyira de annyira értelmes egyébként ,hogy csak ámulok ... nagyon sokat segít, szalad pelenkáért,popsitörlőért,krémért vagy bármiért ami lemaradt, de van,hogy azt kérdezi anya bemehetek a szobába és becsukhatom az ajtót? szeretnék egyedül lenni ... és ilyenkor azt kérdezem miért? mit csináltam rosszul? vagy csupán egy kis magányra vágyik mint néha mi is? ... az sem lett volna jó érzem, ha egyke marad mert Árminnal olyan jókat játszanak és úgy szereti őket :) Szóval visszatérve az elejéhez orvosolni szeretném a helyzetet nagyon gyorsan, így holnap anyukám vigyázz a két cseppre mi meg ketten leszünk egész nap, de érdekes az is,hogy az oviból hazafele jövet ecseteltem neki a dolgot mi lesz holnap és az volt az első,hogy de vigyük a Hannát is , vagy múltkor mikor Őt az Omihoz vittük egy kicsit mi meg vásárolni indultunk, könyörgött,hogy Ármin is maradhasson az Ominál ... rejtelmes a gyerek lélek és nem láthatunk bele ... amúgy nem hisztis, sose volt vele gondom a boltban vagy vendégségben sem pedig itthon, ez is eddig kétszer fordult elő ezért ijedtem meg tőle, meg azért mert én úgy gondolom mindent megadok nekik, nem csak az anyagi dolgokra gondolok, hanem arra, hogy mesét olvasunk, rajzolunk, játszunk, építünk stb-stb ... boldog és feledhetetlen gyerekkort szeretnék adni nekik ez a legfőbb célom, semmisem fontosabb a gyerekeimnél.