Végrendelet féleség

Az utóbbi időben folyton folyvást a halállal találom magam szembe és már nagyon tele van vele a hócipőm, az ember tudja,hogy van és hogy elkerülhetetlen de mégis. Mégis olyan más amikor egy közeli hozzátartozót veszítünk el. Már fél éve,hogy tesóm párja elment és mégis olyan rohadtul nagy az űr amit hagyott maga után, nem volt vele napi kapcsolatunk de mégis nagyon hiányzik, tudom,hogy nincs többé de mégis vannak pillanatok amikor teszek-veszek és egyszer csak bevillan, hogy úristen meghalt soha többé nem látom, de hogyan hallhatott meg? hiszen pár nappal azelőtt óriási buli volt a szülinapján és nagyon jól mulattunk, minden mozzanatát látom, mikor jöttünk el kikísértek az autóhoz akkor láttam utoljára :( beszéltük, hogy lemegyünk a Balatonra ha szabira jön és erre Balaton helyett temetés volt, az Ő temetése ... a fülembe csengenek tesóm szavai mikor megtalálta és felhívott, nem akartam elhinni azt kérdeztem vagy 100-szor tőle,hogy -Mi van??? Biztos??? amíg odaértem minden másodpercben reménykedtem,hogy csak elájult és mire odaérek a mentősök elviszik és minden okés lesz, nem visz rá a lélek, hogy kitöröljem a telefonszámát a telefonomból és néha úgy szeretném megcsörgetni, az sms is ott van amit szülinapjára küldtem és akárhányszor meglátom valamit rohadtul a falhoz tudnék vágni ... tudom, hogy ezt senkisem tudja és tudom hogy kevés az esély rá de hinni akarom!!!, hogy lát minket és látja,hogy mennyire szerettük Őt!!! Mikor az embernek egy kicsit jobb akkor újra és újra kapja a híreket ... pl Árpi kollégája és nagyon jó barátja ugyanúgy halt meg mint tesóm párja annyi különbséggel,hogy Ő egy hétig kómába volt előtte, (olyan különös a hasonlóság: mindketten Harley rajongok voltak,hosszú hajuk volt, a koruk is egyforma mindketten a szülinapjuk után 3 héttel és mindketten egy fatális baromság egy esés áldozatai lettek, hát micsoda halál ez egy két életerős egészséges fiatalembernek ??????? nem tudom elfogadni, bármi mást csak ezt ne) Árpit nagyon megviselte a Darek halála is, a motorja meg még mindig itt van a garázsunkba és nem szeretek ránézni mert olyan dermesztő érzés. Meghalt apósom testvére is ami apósomat viselte meg, azt mondta nincs már senkije. (gondolom mindenki érti mire gondolt) és azt már meg sem említem,hogy két gyermek is itt maradt utána akiknek a helyzetébe bele sem akarok gondolni. Most meg tegnap Árpi barátja írt,hogy egy Veresegyházi ismerős egy 35 éves lány agyvérzést kapott, összeesett és azonnal meghalt, eddig ennyire nem aggasztott a dolog de most bármilyen hülyének is néztek félek a haláltól, nem akarom,hogy a gyerekeim anya nélkül nőjenek fel, belegondolok a kicsik még elfelejtenének mert picik de Hollyt nagyon megviselné és nem lenne senki aki úgy tudná megvigasztalni mint én tehát ebből az következik,hogy nem hallhatok meg!!! Ha mégis akkor van egy hosszú levél mindenkinek :) Bizarr de ez van! Feketén fehéren leírtam, hogy senki ne merjen feketébe járni miattam, a temetésemen csakis kizárólag hófehérbe mehet mindenki ha egyáltalán lesz mert lehet azt sem akarok a tesóm párjának temetésén amennyi baromságot összebeszélt a pap az agyamra ment kell a francnak és a legfontosabb nekem senki nem merje azt írni vagy mondani,hogy jobb neki meg már jó helyen van mert azt kísérteni fogom garantáltan :) én imádok élni és én itt vagyok jó helyen, még akkor is ha a híd alatt kellene laknom. A borzasztó az az egészbe,hogy megfordult a világ, hullanak a fiatalok :(