Miegymás

   Nem tudom leírni amit érzek. Szomorúság?Bánat?Düh?Üresség? Nem tudom. Egyszerűen nem tudom megmagyarázni még magamnak sem mi ez a furcsa megmagyarázhatatlan érzés ..... elvagyok, éldegélek ...... a gyerekek igazi csodaszerek de mellette szükségem van egy bogyóra is, egyelőre másképp nem megy, nem akarok sírni! Teszek veszek elfoglalom magam eszembe se jut, de aztán egyszercsak jön valami, valami ami istentelenül hasít belém a gondolat,hogy nincs többé apukám ;((( néha kijön, nagyon kijön kibömbölőm magam, földhöz vágok valamit de azzal le is zárom ... én itt vagyok és élek, az élet megy tovább nem engedhetek túl nagy teret a szomorúságnak, itt vannak a gyerekek akik mellett nem tehetem meg,hogy olyan állapotban lássanak ...... ami sokkal jobban elkeserít az az anyukám :( szörnyű őt így látni nem akarom,hogy ennyire maga alá temesse a bánat ....... Az utóbbi időben annyit volt kórházban apu,hogy tényleg nem érzem,hogy meghalt volna, csak mikor menni kellene érte akkor szembesülök vele,hogy nem bassza meg nem kell menned ..... annyira jól volt pénteken de tényleg, a sugárkezelés kezdete óta most nézett ki a legjobban, de már kétségeim vannak! Csak én láttam így?!? Annyira azt akartam látni,hogy bemeséltem magamnak? TUDOM, hogy mindent megtettem érte de mégis jönnek ezek a belső dolgok,hogyha jobban figyeltem volna, ha több pénzt adtam volna az orvosnak, ha már szombaton kórházba kerül ... ha,ha,ha ...... ez a sok ha

Az utolsó pillanatokat el nem tudom mondani le nem tudom írni, be volt takarózva simogattam a lábát majd masszíroztam a kézfejét, minden pillanatban kérdeztem,hogy apa nem fáj semmi? De már nemigen tudott beszélni csak rázta a fejét ....... mondani akart valamit de annyira nem értettem,hogy mondtam neki apa ne beszélj, pihenj fáradt vagy kell az energia a műtéthez, itt vagyunk egy percre sem hagyunk itt ....... erre elaludt!!!!! Mit akart mondani? Miért nem hagytam neki?

Itt van velem érzem, folyamatosan érzem a jelenlétét, egyik alkalommal mikor hoztam haza a kórházból Hollyról beszélgettünk és,hogy szeretném ha díjugrató lovas lenne, és apukám akkor mesélt egy filmről, most már tudom,hogy "a menedék" a címe, de napokig kerestem a neten miután elment mert meg kellett néznem, leültem a fotelba elindítottam a filmet, kirázott a hideg és jéghideg volt körülöttem éreztem,hogy szétfagyok,betakaróztam :) együtt néztük tudom ......  mondani akar valamit, biztos vagyok benne,hogy üzenni akar ....... Lehet bolondnak nézni de el kell mennem médiumhoz!!! Muszáj .......... én hiszek benne ...........és most nagyobb szükségem van rá mint egy falat kenyérre!!!!!


édesanyámmal nagyon régen

és mégrégebben nagymenőként :)