2016. január 11., hétfő

Igyekszem élni

 Huhhhhh hát utólag is nagyon boldog karácsonyt és még annál is boldogabb új évet kívánok mindenkinek!!! Elnézést a késésért de a formám hol ilyen hol olyan :)

A karácsonyunk ahhoz képest jól telt. A gyerekek nagyon várták és nagyon boldogok voltak ez úgy ofkorsz erőt adott mindenkinek ♥ Itt volt ismét "mindenki" ...... Az ünnepek jól teltek, apósom itt volt nálunk egész decemberben és anyukám is átjött kétszer pár napra .... azért így együtt sokkal könnyebb volt ..... nem volt olyan pillanat,hogy ne gondoltam volna apukámra, például, hogy mennyire bosszantott mindig mikor beleevett az edénybe és néha jól megsértődött ha szóltam, hát most azt kívántam ... tudom mindhiába ...... hogy bárcsak itt lenne és bárcsak bele enne mindenbe .... mindig jött-ment, mindig csipet egy kicsit innen egy kicsit onnan, akárhányszor ránéztem mindig mozgott a szája :) ♥ ......  érzem ezt a szívszórítóanmegmagyarázhatatlan hiányt ezt a kibaszott nagy űrt és olyan nagyon sz@r érzés, hogy nem tudom betömni !!!!!!!!!!!!!!! SOHA!!!!! Örökre ott fog tátongani és tehetetlen vagyok.
Úgy éreztem el kell innen most mennem, ki kell innen szabadulnom mert megbolondulok, mivel magunkénak tudhatunk két szuper bentlakásos bébiszittert anyukám és apósom személyében meg egy besegítőt anyósom személyében így útnak is indulunk apával, kedden hajnalban a felhők főlé emelkedünk............

sziasztok!!! :)

2 megjegyzés:

Mariann írta...

Szia drága syn!

Hogy vagy, visszarepültetek már?

Beszéltél az orvossal? Ha igen, mivel magyarázta a történteket?

Tudom, milyen rettenetes érzés a halál... az én apukám sem él, bár neki és nekünk is TUDOM, hogy így a jobb. :( :'( De akkor is fáj és érthetetlen és SOHA el nem múló fájdalom és örök hiányérzet!!!

És a nagyon hirtelen, kósza gondolat: "jajj, felhívom Aput"... Jajj... dehát nem is él! Na ez is egy maradandó rossz érzés.

Álmodni... azt nagyon-nagyon szeretek vele. Olyankor vagy mosolyogva ébredek és sírva fakadok, vagy könnyáztatta párnám miatt ébredek fel és folytatom az álombéli sírást... :(

Ölellek! :) <3

Annamari írta...

Szio!

Egyelőre még minden olyan nehéz :(((

köszönöm,hogy írtál :) ♥