
Kétszer költöztem már életem során ország váltással egyszer 10 egyszer pedig 25 évesen, akkor teljesen más volt. 10 évesen fájt a szívem a barátok a nagyszülők után de hamar megszoktam, 25 évesen szintén otthagytam a barátaimat és a szüleimet, testvéremet, nem mondom, hogy nem viselt meg de egy évre rá közelebb költöztek a szüleim majd a tesom is, szóval a probléma valamelyest orvosolva volt. Most 37 vagyok és a szívem mellett fáj a lelkem is, azért mert idősebb vagyok vagy azért mert ez most sokkal messzebb van, netán mert még csak két hét telt el és még nagyon friss, nem tudom, az időeltolódás miatt még a telefon beszélgetés is nehezen összehozható, mire én felkelek pl a tesom már dolgozni van, mire ő ott hazaér mi úton vagyunk, a barátnőimmel úgyszintén ez a helyzet, barátok akikkel napi, heti szinten beszéltem, találkoztam most nincs kontakt, írunk egymásnak de az nem olyan. Honvágyam nincs, mégis néha jön a löket, hogy pakolok és megyünk haza Ausztriába mert ott mindent tudunk, mindent ismerünk és ismernek minket, egy hülye házbérléshez nem kell kitöltened egy két oldalas kérdőívet és nem ellenőriznek le FBI módon, azt viszont furcsállom, hogy nem kérdezték meg hányszor járok kirakni a barna mackót, és még a bugyi méretre sem kíváncsiak. Házbérléshez kell itt egy background, leellenőrzik voltál büntetve, van tartozásod, munkahelyeden minden Okés , namármost elmondod mindegyik háznál minden alkalommal , hogy tizenkettttttő napja vagy itt, kvázi hiába töltöd ki a kis lekérdező lapjukat nem fognak megtudni semmit, de most így az ezredik háznéző után egye fene, kitöltöttem ☝️ Felnőttenként egyet potom 150 dollár a szemétbe, deeee hátha meglepődöm majd és lesz értelme 🤔 nyitottunk egy bankszámlát is hátha az segít, mert az például nem segített, hogy kifizetjük egy évre előre :/ . Vettünk autót is pár napja, hát mit is mondjak?!? Itt áll ez a gyönyörűség az udvarban és nem tudok örülni neki .......... az a szerencse, hogy még sose egyszerre lett tele az a bizonyos hócipő, mikor én vagyok rossz passzban akkor apjuk pofoz össze és fordítva mikor apjuknak akkor én biztatom őt, szóval így sziporkázunk mi napról napra. Még szerencse, hogy az első találkozásom a kígyóval nem egy pocsék napomon történt, mert bizony összefutottam egy szép példánnyal, de eliszkolt a drága..............
Visszatérve az elejére tudtam, hogy ez fog ránk várni és, hogy nehéz lesz, éppen ezért nem értem miért érintenek ilyen rosszul a dolgok, néha úgy érzem magam mint vihar után a megtépázott pálmafa. Egy évet adtam arra, hogy teljesen sínen legyünk.
Pár kép az elmúlt napokról:
Az óceán parton cápát is láttunk




3 megjegyzés:
Nagyon nagyon szorítunk Annamari, és tudom, hogy minden úgy lesz, ahogy eltervezted... várjuk a híreket ..:) millió puszi anyáék puszilják anyudat is...
������ Nagyon nagy kitartás kell.... Én is tapasztaltam. Bár nem olyan messze, de így se tudtam mindig hazajönni amikor akartam. Nehéz, nagyon nehéz, de megéri, főleg egy olyan helyen amiről álmodtál. Én nem messze nem olyan helyre kerültem amilyenről álmodoztam. De megfelel, és elfogadtam. Neked ennél remélem több jut. Most még messzebb kerültünk egymáshoz, de mindig itt leszek neked.��. Írhatsz, hívtatsz bármikor... Sok sok puszi. És kitartást... ����
Köszönöm ❤️❤️ Igazán jól esik amit írtok és erőt is ad, most már többet vagyok jól mint sz@rul, de baromi nehéz néha.
Megjegyzés küldése