A zűrzavar és káoszhegyen túl ..................

egyenruhásak vagyunk :)

......................dimbes dombos látvány tárul elénk az út néhol hepe-hupás néhol kezd simának tűnni de elég kanyargos, várom, hogy végre révbe érjünk és zökkenőmentesen élhessük a mindennapokat, de még baromi távol van a rév .......  amíg ez bekövetkezik írok pár szót az elmúlt napokról.

Hétfőn elkezdtük az iskolát .....végreeeee, olybá tűnik, hogy ez gördülékenyen sikeredett.

Holly mint azt már otthonról sejtettem kettő nap alatt maga köré gyűjtötte az egész osztályt. Mikor eldöntöttük, hogy jövünk hallani sem akart róla, első két beszélgetést végig zokogta, majd az ötödik alaklommal sikerült többé kevésbé meggyőzni, szóval Ő az akit abszolúte nem féltettem, Ő az a  gyerek akit ha a sivatag kellős közepén lerakok tíz perc múlva barátokat szerez ....... ez be is bizonyosodott.

Ármin, nos hát Ő ........ már írtam róla régebben, aki olvassa a blogom az tisztában van vele, hogy Ő nem egy átlagos kisfiú, érzékeny....... baromi jó szimpátia radarral, én még ilyent nem láttam de érzi, tudja, ha valaki nem őszintén közelít hozzá, nos aki nem az akár meg is feszülhet a gyerek nem áll vele szóba, számtalan kellemetlenség volt már ebből, például, hogy az első osztályt végig tolta úgy Ausztriába, hogy nem szólt a tanító nénihez, neee ne is mondjatok semmit ..... most szeptemberben, hogy újra kezdte az elsőt még Ausztriában ugye ez a tanító néni szimpatikusabb volt neki, minimális kommunikációra hajlandó volt vele .......... nos ez a gyerek ez itt kinyílt....... kinyílt mint a tubarózsa. Első nap mikor mentünk mindenkit a helyére kísérni, Ármin berobbant az osztályba, gyorsan kezet nyújtott a tanító nénijének és azt mondta: -hi .........majd ment befele az osztályba és kereste hova üljön le ........ állam leesett, komolyan mondom ott álltam egy helyben és forogtam a férjem a tanító néni között, hogy most mi vaaaaan???

A legkisebb ugrifülesem Hannicsek meg itt ül mellettem és angolul csacsog :O persze Ő minden reggel csakúgy mint Ausztriába itt is eljátssza a hattyúk halálát, hogy Ő nem akar bemenni, hogy Ő haza akar menni velem ,stb.stb.stb. De mindezek ellenére már három barátnője van és egy kisfiú aki beszél németül.

Mindent megér az, hogy minden értsd minden nap széles mosollyal jönnek ki és csak mesélnek és mesélnek. Ma iskola után be kellett mennünk és el vannak bűvölve a gyerekektől, hogy Holly milyen ügyesen beszél angolul, hogy Árminnak amit mondanak szinte mindent megért, a mai feladatot hiba nélkül megcsinálta, adott volt 4 betű és hozzá kellett ragasztani azokat a képeket amik b-vel kezdődnek, megcsinálta, hogy hogyan nem tudom. Hannát pedig azt mondták ne féltsem mert szívni fogja magába az angolt. Akitől a legjobban féltem Ármin volt, ha nem másért akkor már ezért megérte ez az út ez a költözés, barátai vannak, a tanító nénivel kedves és kommunikál és nem csak vele hanem azzal is akivel angolt tanul, a mai nap ennél jobb hírt nem is kaphattam volna, minden rossz minden nehézség eltörpül ...... és mikor megkérdeztem, hogy Ármin ez most, ez most mi? Ausztriába nem beszéltél senkivel itt meg mindenkivel szóba állsz, a zárkózott érzékeny kisfiúból te lettél a barátságos kisfiú? ......-Anya, mert itt mindenki kedves. (teljesen hülyének néznek szerintem elmondtam vigyázzanak Árminnal mert elég érzékeny, zárkózott és ha erőltetik amit nem akar, olyan falat húz, hogy nincs az az isten aki lebontja, és ha valami van engem hívjanak mert rajtam kívül senki nem tudja megnyugtatni, ehhez képest a gyerekem mindent megcsinál amit mondanak neki, mindenkivel kommunikál :O rettentően boldog vagyok)