Vagyok- vagyok vagyogatok

Amikor belevágtunk ebbe a "kalandba" tudtam, hogy nehéz lesz. DE ez így élesben sokkal sokkal nehezebb, ha pontosan akarnék fogalmazni.......  JÓL FIGYELJ te ott a képernyő előtt!!! Csukd be a szemed menj le alfába és gondold azt, hogy mennyire lehet nehéz, majd azt "szorozd meg a végtelennel, helyezd az örökkévalóságba és belepillanthatsz abba, amiről beszélek."


De egy élmény itt lenni. Tudom azt is ha netán visszamegyünk irgalmatlanul hiányozni fog. De ha úgy érzem, hogy a depressziót táplálom vele akkor nincs értelme, azt vallom, hogy minden testi betegségnek lelki az oka, nem akarom betegíteni a lelkem. Ne gondoljátok, hogy sajnáltatom magam, csak őszintén leírom ami bennem kavarog és máris segít ........ Hálisten nagyon sok segítséget kapok és a sok üzenet baromi jól esik az olyan kalandvágyó emberektől mint mi. :) Fél évet adtam magamnak, hogy beleszokjak, hogy élvezzem, ha nem hát nem!!! Akkor hátra arc!

Nem fogom kudarcként megélni egy percig se gondoljátok, már csak ettől a negyvenakárhány naptól rengeteg kaptam/tanultam. Iszonyat feszegetve voltak a határaim de túléltem........túléltem, hogy első nap amikor átvettük a házat lekapcsolták a villanyt mert az előző lakó olyan nagy tartozást hagyott itt, 36-38 fokban iszonyú párában nincs légkondi, a medence tiszta kosz, felejtsd el, hogy belemész, nincs hűtő és még telefont sem tudsz tölteni, .....na aznap!!! aznap volt egy olyan pillanat, hogy leültem a gardróbba ahol senkisem lát és zokogtam, hihetetlenül hangzik de minden értsd minden erőt kivett belőlem.............. túléltem, hogy napokig csak matrac volt a házba, hogy napokig nem volt mire leülni, hogy napokig nem volt tv nem volt net, olyan hülyén hangzik mert ha megvan mindenünk legyintve azt mondjuk, semmi gond ...... de átélni más tészta ................. Az első napok nagyon nagyon megviseltek de a kommentjeitek az üzeneteitek, erőt adtak és magamba tudom, hogy meg kell próbálnom hogy esélyt kell adnom hiszen nem véletlenül döntöttünk így.

“Tudod , hogy miért nehéz , hogy boldogok legyünk? Mert nem vagyunk hajlandók elengedni a dolgokat, amik a szomorúságot okozzák.
Tehát miért kapaszkodsz olyan dolgokba, amik szomorúságot okoznak? Kérdezd meg magadtól! Néha tudatosan választjuk a boldogtalanságot, mert nem tudjuk elengedni.
Vagy éppen nem is tudunk erről, csak éppen még nem vetettünk egy jó kemény pillantást az életünkre, hogy rájöjjünk, mit kell kivágni.

Szóval én most megpróbálom kivágni ........ elengedem, elengedem apukámat és apósomat is aki a mai napig elsőként ugrik be ha főzéssel kapcsolatos kérdésem van, igyekszem csakis a szép dolgokra koncentrálni és igyekszem visszaemlékezni arra amiket mondott.

Mostanában elég tűrhetőre összeszedtem magam, csinálok egy videót is, talán elvisel a képernyő :)))