2018. április 1., vasárnap

továbbítva ..................

............... hát ez nem jött össze.

A bevándorlási hivatal nem tudott döntést hozni az ügyben ezért tovább adott minket a bevándorlási bírónak. Na bumm 👀 ...... pedig számítottam rá, hogy végre megkapjuk, hogy igen vagy nem. Már az sem érdekel, hogy melyik csak legyen már vége, ez a bizonytalanság rémséges. Ehelyett, most várunk, ismét mellékvágányon vagyunk. Azt mondják 2-3 hónap , prioritástól függően. De igazából már ez sem lényeges, így legalább az iskolát a gyerekek nyugodtan befejezhetik, és addig talán lesz válaszunk is. ..........hogy őszinte legyek én mindkét helyen boldog tudok lenni már ⇆, amit hat hónappal ezelőtt el sem tudtam képzelni, nagyon megszerettem itt, sokminden van ami még hiányzik, természetesen a barátok a legjobban, de most, hogy húsvét van , a kötözött sonka például, a húsvét hétfő ami itt nem ünnep :(  hiányzik a mák, a májkrém, a kinder tejszelet........ sorolhatnám napestig. Persze ezek nélkül mind-mind meg lehet lenni. Viszont százszor-ezerszer több esélyük van itt a gyerekeknek egy jobb jövőre a mostani állapotok szerint.......... mert ugye nem tudhatjuk mi lesz itt vagy mi lesz Europában kb 10 év múlva.

2 megjegyzés:

Csilli írta...

Nagyon drukkolok nektek, hogy megkapjátok!! ;) És csodálom a bátorságotokat, hogy bele mertetek vágni, én bevallom képtelen vagyok még Magyarországot is elhagyni, ha nem lennénk ilyen jól el itthon, és menni kéne, úgy érzem, lelkileg belehalnék... Úgyhogy emelem a képzeletbeli kalapomat előttetek, és szívből kívánom, hogy minden úgy legyen, ahogyan szeretnétek!! :)

Annamari írta...

Csilla köszönöm, igazán jólesik amit írsz. Sokáig gondolkodtunk mi is rajta, 3 éven keresztül rágtuk át magunkat a dolgokon, jöttünk ide nyaralni, hogy minél többet megtudjunk. Egy percig sem bánom, hogy eljöttünk és ha vissza is kell menni, rengeteg élménnyel gazdagodtunk és nagyon sokat tanultam, megismertem önmagam mégjobban. :)