Ezen a héten kimaradt a szokásos soproni kiruccanás ... két gyerekkel egyedül már nem szívesen indulok el 20 km-nél távolabbra ezért ma tesómék anyukámékkal és anyós is eljött hozzánk, mindenki hozott csomó finomságot (DE JÓ LENNE MINDIG ÍGY :Đ) Kártyáztunk ettünk-ittunk, nagyon jól sikerült nap volt. Olyan jó volt mindannyian együtt lenni :) és együtt izgulni, türelmetlenkedni és találgatni,hogy pici Zoé mégis mikor indul útjára ... Amíg kórházba vagyok anyósom jön ide Árpihoz és a gyerekekhez ha pedig hazajöttem a kórházból anyukám lesz itt 1 hétig ... az ,hogy kórházban meddig leszek azt majd a helyzet adja, mert mint már írtam egyik pillanatban így a másikban pedig már úgy gondolom ... legszívesebben 2 éjszakát maradnék de most ha ránézek a gyerekekre látom magam előtt ahogy látogatás után távoznak apával, már most könny szökik a szemembe ... persze mindenki győzköd,hogy maradjak csak mert kell az a 3 nap ... de ha éppen akkor úgy érzem és mivel itt lesz anyukám is lehet hazajövök másnap mint Árminnal.
Ha lesz időm és lehetőségem akkor idekaparintom,hogy Zoé útnak indult ha nem akkor majd tesóm idekaparintja ha már megérkezett :)
4 megjegyzés:
Nagy nagy drukkkkk!!!!!!Meg milliónyi puszi meg simi Neked és a lelkednek!♥
Nagy nagy drukk!!!♥♥♥
Már naponta min 3* benézek,hogy mi újság?
Ölellek benneteket!Puszi!
drukkolok nektek! :)
nagyon izgi már, így a végén! :)
De izgi... Én is elképzeltem ám, ahogy Kende majd bejön a kórházba, és sír, hisztizik, és persze én is sírni fogok... Ezzel szemben meg sem nyikkant, bepakolt a nekem hozott kajákból, és közölte, hogy Ő most megy fagyizni. :D
Megjegyzés küldése