Élünk és virulunk :)

Jól vagyunk, köszönöm a kérdést, brü gyere mesélek most már :) Hol is kezdjem? Panaszkodni nem szeretnék de mégis azzal kezdem, tudom nem szép dolog ... az első 3-4 nap ,hogy hogy is mondjam nehéz volt nagyon nehéz, most sem könnyű de 2 napja nagyjából rendeződött az alvás-evés rendszer ... éjjel egyig nem akart aludni fél óránál többet egyhuzamba és utána is össze-vissza ... kegyetlen fáradt voltam ... emelé társult az ,hogy olyan szinten begyulladtak a cicijeim,hogy sehogy nem tudtam aludni,rémesen pirosak voltak,Árpi kórházba akart vinni, majd szétrobbantak, mára kicsit ez is jobb. Biztos vannak tökéletes anyukák akiknek minden megy mint a karikacsapás de nekem kicsit nehézkes,talán mert Ármin még nagyon kicsi ... napközben sem tudok pihenni mert ugyebár itt van Ármin és Hanna nem feltétlenül akkor alszik amikor Ő, bevallom nagyon tudom sajnálni magam, felborult az eddigi megszokott életünk és szoknom kell az újat,kicsit nehezen megy, félre nem értsétek nem bánom egy percig sem csak kell 1-2 hónap míg belerázódom. Nem is tudom mi lesz ha hétvégén haza megy anyukám, ciki nem ciki de főzni nem főzök hanem mint eddig hozom a kaját, és takarítani is egy takarítónő fog, hát ez van nem vagyok a toppon :( Fáj a fejem nonstop, a gerincem, a derekam, az egész hasam alja,hogy miért azt nem tudom olyan álmos és fáradt vagyok,hogy 1 hetet végig tudnék aludni. DE boldog vagyok,iszonyatosan boldog,hogy egészséges gyönyörű gyerekeim vannak és egy olyan férjem akire mindig is vágytam,az is boldoggá tesz,hogy teljesült az álmom és nagycsalád lettünk. :)

Holly imádja, folyton kézbe kéri, odahúz egy széket a kiságyhoz és időnként odakuporodik a hugihoz. Ármin nemes egyszerűséggel le ööö-zi és tovább áll.Túl sok kép nem készült még Hannáról és túl jól sem sikerülnek de egyet mutizok nektek.