Holly meg a két(balláb)kerék esete

Nagy öröm ért :) másnak biztos ez nem mond semmit vagy nem jelent semmit de nálunk nagy mérföldkőnek számít.Tudni kell,hogy Holly az extra parás, amikor pótkerekes biciklire ültettük visított mint egy fába szorult ízé :)) ugyanez volt a lóval is és minden más egyébbel ami nem stabil lábon állás volt.A görkorcsolyás esetet el sem mesélem, mert az amikor az apjának száll el a türelme az már nagyszó, mert köbö 10x annyi türelme van a gyerekekhez mint nekem, na meg Őszerinte hozzám is kell egy jó adag :))) a vízköves wc-vel tudom a legjobban kiborítani, mert mikor hozzákezdek,hogyazta rohadt vízkövet pucoltam egész nap és a makacs jó anyukájába nem akar távozni a wc-ről semmilyen csodaszerrel sem na akkor már vakarja a fejét.Na szóval,hogy visszatérjek a őstehetségesen vinnyogó nagy lányomhoz, tavaly nyár végén eljutottunk odáig,hogy hajlandó volt felülni egy pótkerekes biciklire kb fél év könyörgés  után, tegnap meg gondoltam egyet és csavarkulcsot vagy mifenét ragadtam, Ő a kezeit a szájához vette és csak hajtogatta nenenenenenenene, persze nem csak úgy natúr hanem néhol cifrázva egy anya le fogok esniiiii és társai, megnyugtattam ... megnyugodott :) ... felült , fogtam és két kör után egyedül ment, ugrálva tapsoltam, biztos jól néztem ki, elindulni még segíteni kell de amúgy megy és megáll ügyesen :) boldoggá tesznek nap mint nap valami újdonsággal :) (habár igaz két napja égnek áll a hajam és gondolkodtam ,hogy kilövetem őket az űrbe de így estére mikor már legalább egy órája alszanak, a zapának mesélve jókat mosolygok rajta,hogy milyen kis dilinyósak, hogy miken össze tudnak kapni)

nagyon boldog Ő is :)