Nehéz volt a búcsú

Most teljesen érdektelen téma következik számotokra de hogy nyoma legyen leírva idebiggyesztem ezt is. Sok-sok év után megváltunk a Rönonktól :( biztos nagyon bután hangzik de Hollyval nagyon sírtunk és még anyukámat is megsirattuk, nem bírta ki sírás nélkül mikor minket látott ... sok-sok autó van már a hátam mögött és ennyire még egyiktől sem volt nehéz elválni,Holly születése előtt vettük pár hónappal, akkor gurult le a futószalagról, Ő szinte ebben nőtt fel, mikor vitték el csak simogatta össze-vissza, kívül-belül ,mondta,hogy Röno vigyázz magadra majd beszaladt a szobába fejére húzta a takaróját és vigasztalhatatlanul sírt,próbáltam meggyőzni,hogy majd az újat is ugyanígy fogjuk szeretni és,hogy ez nekünk kicsi volt stb-stb de ugyanúgy mint az iskolás dolognál ez sem volt túl meggyőző a könnyeimmel küszködve. Nekem is nagyon rosszul esett, kétszer is fel akartam hívni a zapát a nap folyamán,hogy szóljon,hogy hozzák vissza, nem tudom tittta hülye vagyok.Megvan az utód a héten kapjuk meg de valahogy nem tudok maradéktalanul örülni neki, várom már hogy itt legyen de .............