Amikor a gyerek nemértimivan

Tegnap délután Sopronból hazafele: Piros a lámpa a mellettünk lévő autóban a hátul üllő kisfiú integet, visszaintegetek :)

Holly: Kinek integetsz?
én: A kisfiúnak.
Holly: Ismered?
én: Nem.
Holly: Akkor miért integetsz? Azt akarod,hogy ellopjanak?

azt hiszem újra át kell beszélnünk a nem állunk szóba idegenekkel témát :) bevallom túlontúl féltem őket és már mindennel teletömtem a fejét csakhogy megértse még véletlenül se álljon szóba senkivel akit nem ismer.

pár perccel ezelőtt: Két kicsit öltöztetem mennek ki az udvarra.

én: Ármin hozz nadrágot, zoknit.
érkezik zoknival és egy farmerral
én: Ne farmert hanem mackónadrágot, ott van az ágyadon.
kis késéssel érkezik és szememre veti,hogy azon a nadrágon nincs is mackó :))) és asszem itt nem folytatom a történetet mert elvesztem a miértek rengetegében, ugyanis az én kisfia késéssel mint a vonat most ért a miért, kié, honnan, hogyan és társaihoz ... néha nagyon szórakoztató tud lenni de van az a pont amikor már nincs válasz és ha túl sokáig gondolkodom,hogy na most mit is válaszoljak akkor annak hangot ad egy : -Annnnnnnya !!!!!!