< A negyedik >

Megtörtént. Szerény véleményem szerint mindenki ismeri a mondást miszerint három a magyar igazság és egy a ráadás. Abba még nem mélyedtem bele, hogy kivesézem mennyi időn belül kell a négynek megtörténnie de remélhetőleg az idei évvel zártuk a rosszat.

Az első tesóm párjának elvesztése volt. Az oly sokáig várt boldogság egy pillanat alatt foszlot szét, a nővéremet a gödör mélyére taszítva. Az egész családot sokkolta az eset, kedveltük, szerettük. A családunk részévé vált. Majd alig 2 év után búcsúzni kellett tőle.

Második édesapám elvesztése volt, amiről már számtalanszor írtam és most nem szeretnék belemerülni. Fáj hol kevésbé hol pedig veszettül.

Harmadik idén júliusban pár nappal születésnapja után pótapósom (anyós párja huszonéve) aki úgyszintén mint tesóm párja minden ünnepen minden szülinapon nálunk volt, a családunk része és úgyszintén szó nélkül egyik pillanatról a másikra ment el.

Negyedik nagymamám, egy hónapja fekszik bal oldalára lebénulva és sír vagy alszik, várja a halált ami megváltás lenne számára mert kutyául szenved.

Szóval a mondás beteljesedett, újratervezés indul!!!