Ő

 Igen Ő. ÁRMIN. Rettentően büszke vagyok rá, ez leírhatatlan. Egyszerűen csak elönti az ember szívét ez az érzés, átjárja a melegség az egész testet tetőtől talpig, könnyes lesz a szem és csak állsz, egyszerűen csak állsz és mérhetetlenül büszke vagy rá. ♥♥♥

Nem nagyon írtam Árminról az utóbbi időben, mondjuk úgy általában nem is írtam, szóval tudni kell róla, hogy a megszokott dolgokat szereti vagyis inkább ragaszkodik hozzájuk, mindennek megvan a menete és ha az nagyban eltér a megszokottól akkor nagyon tud ellenkezni (na nem hisztizik, soha nem hisztizett csak egyszerűen nem tudod meggyőzni) ............... amíg nem biztos valamiben addig nem csinálja, legyen az beszéd, bicikli, vagy bármi amit tanulni kell, viszont ha már úgy érzi, hogy tudja akkor olyan mintha mindig azt csinálta volna ................ szelektál de kőkeményen, ha azt érzi, hogy valaki nem őszintén kedveségből közeledik felé hanem mert kell vagy mert az a dolga akkor egyszerűen nem kommunikál vele, ha valaki rámenős vagy erőlteti a dolgot, olyan falat húz maga köré, hogy ember legyen a talpán aki azt lebontja, viszont ha valaki szimpatikus neki azt nagyon szereti ............ iszonyatosan kedves és jószívű, a három közül az első aki nekiáll rendet csinálni amikor szólok, ha kérem, hogy hozzon nekem oda valamit szó nélkül szalad, borzasztóan anyás ♥  ................... az utóbbi fél évben rengeteget változott, olyan nagyfiú lett :) fejben és testben is (nőtt egy csomót) ... ami meglepett és könnyeket csalt a szemembe, hogy szeret iskolába járni, (igaz még csak 3. nap, kopp-kopp) kedveli a tanító nénit (amitől rettentően féltem, hogy nem fogja) ez tőle nagy dolog és én úúúgy örülök, hogy ez ilyen könnyen ment.

Megmondom őszintén utálom, hogy iskolába jár!!! Annyira jó lett volna még egy év oviban, hiszen éppen, hogy elmúlt 6 éves ..... hálisten Ő ezt nem érzi, próbálom is leplezni előtte, de rohadtul bosszant, hogy miért kell már ilyen korán kezdeni ezt a hülye iskolát.