Vénasszonyok nyara

Megérkezett az ősz, az én kedvenc évszakom és vele együtt a kellemesen langyos idő, a reggeli csípős hideggel társítva :) ....... sárgulnak a levelek, hullanak a fáról a gesztenyék, diók, makkok amikből pazar asztali díszeket lehet készíteni. Érkezik hamarosan a sütnivaló gesztenye és tök ami az őszi estéken nagyon jól tud esni és a családot is maga köré gyűjti az illata. A tököt annyira nem szeresssük de az illata miatt sütök és anyukám meg jól megeszi :) néha én is, viszont a gesztenye az egész család kedvence. Még nem volt időm a díszek lecserélésére mert esküvő és morzsa partyn voltunk hétvégén tegnap meg ezermillió volt a dolog ma meg mégtöbb :) csinálni fogok egy két dolgot az erdőből összeszedett termésekből ...... fotózom mutatom ha készen van ....... idén a kopogtató is új lesz az ajtóra. Hasonlóra készülők mint itt a jobb oldali képen és még egy jópárat kinéztem magamnak, amit majd a következő posztaban  az elkészítés után mutatok is :)








Egy kis nosztalgia ha megengeditek, gyerekkoromban vidékre jártunk rokonokhoz ahol a ház mögött sok mogyoróbokor volt, emlékszem az unokatesóimmal az volt az első, hogy hátramentünk amikor megérkeztünk és törtük a mogyorókat fáradhatatlanul, emlékszem az ízére amikor még olyan fehér és zsenge , véleményem  szerint sokkal finomabb mint mikor meg van száradva, egyébként a diót is úgy szeretem amikor megtörjük és még le kell húzni róla a héját és olyan finom tejes vagy hogyan is szokták ezt mondani :) ♥

..... és akkor végezetül kívánok mindenkinek egy csodás őszi napfürdőzést és sok színes falevelet :)))

< A negyedik >

Megtörtént. Szerény véleményem szerint mindenki ismeri a mondást miszerint három a magyar igazság és egy a ráadás. Abba még nem mélyedtem bele, hogy kivesézem mennyi időn belül kell a négynek megtörténnie de remélhetőleg az idei évvel zártuk a rosszat.

Az első tesóm párjának elvesztése volt. Az oly sokáig várt boldogság egy pillanat alatt foszlot szét, a nővéremet a gödör mélyére taszítva. Az egész családot sokkolta az eset, kedveltük, szerettük. A családunk részévé vált. Majd alig 2 év után búcsúzni kellett tőle.

Második édesapám elvesztése volt, amiről már számtalanszor írtam és most nem szeretnék belemerülni. Fáj hol kevésbé hol pedig veszettül.

Harmadik idén júliusban pár nappal születésnapja után pótapósom (anyós párja huszonéve) aki úgyszintén mint tesóm párja minden ünnepen minden szülinapon nálunk volt, a családunk része és úgyszintén szó nélkül egyik pillanatról a másikra ment el.

Negyedik nagymamám, egy hónapja fekszik bal oldalára lebénulva és sír vagy alszik, várja a halált ami megváltás lenne számára mert kutyául szenved.

Szóval a mondás beteljesedett, újratervezés indul!!!

Ő

 Igen Ő. ÁRMIN. Rettentően büszke vagyok rá, ez leírhatatlan. Egyszerűen csak elönti az ember szívét ez az érzés, átjárja a melegség az egész testet tetőtől talpig, könnyes lesz a szem és csak állsz, egyszerűen csak állsz és mérhetetlenül büszke vagy rá. ♥♥♥

Nem nagyon írtam Árminról az utóbbi időben, mondjuk úgy általában nem is írtam, szóval tudni kell róla, hogy a megszokott dolgokat szereti vagyis inkább ragaszkodik hozzájuk, mindennek megvan a menete és ha az nagyban eltér a megszokottól akkor nagyon tud ellenkezni (na nem hisztizik, soha nem hisztizett csak egyszerűen nem tudod meggyőzni) ............... amíg nem biztos valamiben addig nem csinálja, legyen az beszéd, bicikli, vagy bármi amit tanulni kell, viszont ha már úgy érzi, hogy tudja akkor olyan mintha mindig azt csinálta volna ................ szelektál de kőkeményen, ha azt érzi, hogy valaki nem őszintén kedveségből közeledik felé hanem mert kell vagy mert az a dolga akkor egyszerűen nem kommunikál vele, ha valaki rámenős vagy erőlteti a dolgot, olyan falat húz maga köré, hogy ember legyen a talpán aki azt lebontja, viszont ha valaki szimpatikus neki azt nagyon szereti ............ iszonyatosan kedves és jószívű, a három közül az első aki nekiáll rendet csinálni amikor szólok, ha kérem, hogy hozzon nekem oda valamit szó nélkül szalad, borzasztóan anyás ♥  ................... az utóbbi fél évben rengeteget változott, olyan nagyfiú lett :) fejben és testben is (nőtt egy csomót) ... ami meglepett és könnyeket csalt a szemembe, hogy szeret iskolába járni, (igaz még csak 3. nap, kopp-kopp) kedveli a tanító nénit (amitől rettentően féltem, hogy nem fogja) ez tőle nagy dolog és én úúúgy örülök, hogy ez ilyen könnyen ment.

Megmondom őszintén utálom, hogy iskolába jár!!! Annyira jó lett volna még egy év oviban, hiszen éppen, hogy elmúlt 6 éves ..... hálisten Ő ezt nem érzi, próbálom is leplezni előtte, de rohadtul bosszant, hogy miért kell már ilyen korán kezdeni ezt a hülye iskolát.

Becsengettek :)

  Hát elérkezett ez a nap is, a felhőtlen későnlefekvős napoknak vége, jönnek a szürke hétköznapok a szokásos mókuskerék effektussal, reggel 7-kor kelünk iskola, óvoda, dél körül haza, ebéd, házi feladat, játék ,7-kor fürdés-vacsi-mese-alvás és nap mint nap mint nap ;) nahhh sebaj majd nekilátunk és kiszínezzük, nem lesz az oly szürke :) előszörisssss lesz egy Halloween party munkahétvége ahova természetesen a gyerekek is kijönnek és ajánlom mindenki figyelmébe mert a tavalyi is fenomenális volt. Aztán lesz egy nyaralásunk nov.5-20-ig gyerekekkel, anyukámmal tesómmal együtt, szerintem azt, hogy hova merre, tudja mindenki magától ;) aztán lesz úgyszintén egy munkahétvége dec.8-11-ig ami Adventzauber (Adventi varázslat)  néven fut és szerintem igen csípős lesz akkortájt már az idő de tuti csúcsszuper lesz :) majd jön a karácsonyi készülődés, jönnek a gesztenyesütős, összebújós, filmnézős hosszú téli esték.

............ és igen-igen elérkezett a nap amikor a kiskirályfi iskolába megy, az első iskolai nap amit kicsit félve kicsit izgatottan várt ........... hogy én? én hogyan vártam? boldogan mert: -Én már nagyfiú vagyok anya!!! , dühösen, hogy ilyen veszettül rohan az idő, szomorúan hiszen még olyan kicsi és még szomorúbban mert öregszem, félelemben mert Ő a megszokott dolgokat szereti és nehezen fogadja a nagy változásokat ....... és amúgy úgy összességében sírva és boldogan mert Ő már nagyfiú és én meg leírhatatlanul büszke vagyok rá ♥♥♥

Holly pedig harmadik osztályba lépett, 9 és fél éves olyan picike még de mégis olyan nagy :) főz és nagyon büszke magára, az öltözködésre nagyon kényes ....... kérdezem én mint kezdő nemistudom milyen korban lévő ded anyukája, hogy normális dolog az, hogy azon kell vele vitázni, hogy mi mihez passzol és mihez nem? ha rajta múlna több cipője lenne mint nekem, hogy képes órákig billegetni magát a tükörbe? jahhhhj istenem mi vár rám :))))))